Thea Cooper – Arthur Ainsberg: Áttörés

A szerzők bevállalták a dokumentumregény műfaját, aminek megvan a maga kockázata. Például, hogy az egész műfajt nem érti a kiadó szerkesztője (mint amikor én adtam be valahova a Maurizio Gandolfi olimpiáját). Vagy hogy túlságosan eltér a valóságtól a jellemek lefestésekor, áthelyezi a hangsúlyokat a tények rekonstruálása közben. Például: egy beszélgetés lezajlott, a végeredményét ismerjük, de fogalmunk sincs róla, hogy szó szerint mi hangozhatott el - ezeket a lyukakat tölti ki Cooper és Ainsberg. Tegyük fel, hogy jól csinálták. Vélhetően közel jártak a valósághoz, hiszen ismerünk más zseniket is Bantingon, az inzulin felfedezőjén kívül, akik ellentmondásosan viselkedtek. Akik minden morózusságuk ellenére jót cselekedtek. Akik akár három-négy évtizedig is kallódtak, mielőtt rátaláltak volna a küldetésükre, és addig fiaskót fiaskóra halmoz. 

   Charles Banting azok közé tartozott, akik türelmetlenek a hülyék társaságában, és semmi érzékük  a munkahelyi politikához. Ebből kifolyólag munkáját ott akadályozták, ahol csak keresztbe lehetett tenni egy szalmaszálat. Jó, hogy nem adta fel, pedig többször a határon billegett.

   A könyv nem csak az ő kudarcairól és győzelmeiről szól, a másik szál egy fiatal, a cukorbetegség diagnózisa miatt abban a korban gyakorlatilag halálra ítélt lány küzdelmeit foglalja össze, amivel megpróbál addig életben maradni, ameddig esetleg megtalálják a gyógymódot a betegségére. És a szüleiét, akik elveiket adják fel azért, hogy szerezzenek egyet az első néhány adag inzulinból. Korrajznak kiváló, érzelmeket vált ki a lány harca (nyilván ezért adta ki a Sanoma), és izgalmas az embereknek is beadható inzulin kifejlesztése a saját magát injekciózó orvosig és a túllőtt vagy túlóvatoskodott, esetleg nem elég tiszta első adagok kiporciózásáig. Egészen elképesztő a tudományos világ ellenkezése, amikor egy gyógyszergyártó pénzt invesztálna a fejlesztésbe, de a Torontói Egyetem nem akarja "bemocskolni" a szellemi terméket. Ha a professzorokon múlik, nem az üzletembereken a szer jövője, még néhány millióan belehalhattak volna a diabéteszbe... 

Kedvenc mondat: "Banting és Macleod ketten együtt kapták az 1923. évi orvosi Nobel-díjat. (...) Banting a hírek hallatán egyszerre érzett hálát és haragot, amiért Macleodot kiemelték, miközben Bestet nem jutalmazták. Amikor Gooderham elment Banting rendelőjébe, hogy gratuláljon neki, Banting azzal fenyegetőzött, hogy nem veszi át a díjat."

Értékelés: 4 mmol/l, szóval belül a határértéken.