Margot Lee Shetterley: A számolás joga

A film egyébként jó. Igen, akit olyan kényszerképzet gyötör, hogy ő filmesztéta, az már mind megírta, miként célozta be a díjátadót a filmkészítő csapat, és mennyire kifinomult számításokat elvégezve mérte ki pontosan több jelenetben is az ehhez szükséges, nézőkből facsart könnycseppek mennyiségét. Eurovíziós dal, Oscar-film, bla, bla, bla... Ezt ismerjük. Viszont mi volt ez a könyv?! Állítólag ez volt az alapja a filmnek - nos, ebből vajmi kevés látszik. Margot Lee Shetterly kétségkívül talált egy kiváló, fontos, és valamiért még a könnycsatornázási mérnökökkel felülreprezentált Hollywoodban sem feldolgozott történetet. Évekig készített interjúkat, ezernyi szakirodalmat gyűjtött össze, aztán megírta az egészről a véleményét. De csúnya dolog, hogy nem engedték a nőket, a feketéket és pláne a fekete nőket előre lépdelni a NACA, majd a NASA ranglétráján, illetve hogy külön asztalhoz voltak kénytelenek ülni az ebédlőben, külön vécére kellett járniuk, és precedens értékű pereket kellett nyerniük azért, hogy továbbtanulhassanak. A könyvből megtudjuk, hogy a szerző szerint ez rossz. És hát tényleg. Erre szánunk alapesetben három oldalt, aztán tényekkel támasztjuk alá, hogy miért az. Ebben a könyvben a tényeket is hegyi beszédbe csomagolták csaknem 280 oldalon keresztül. Nem a szereplők érzéseiről kell beszélni, sem az írónő meggyőződéséről: az olvasóból kell érzelmeket kiváltani, és ez nem ugyanaz. 

   Mi lett volna, ha inkább ír egy klassz regényt? Nem maradandóbb lett volna? De. Mi lett volna, ha ír egy ismeretterjesztő munkát, ami képes új szemszögből megmutatni egyébként már ezerszer feldolgozott történeteket (orosz-amerikai űrverseny, Holdraszállás)?  Nem többet használt volna vele az ügynek? De. Az ember csak a fogát csikorgatja, hogy valaki saját erőből felszállási engedélyt szerzett egy rakétának azért, hogy aztán felengedjen egy csomag petárdát... Mondom, a film jó. Mindenki nézze meg, és csodálkozzon, milyen nélkülözhetetlen szerepe volt a fekete nőknek az űrprogramban, és hogy milyen ostobán bántak velük. 

Kedvenc mondat: "Az Apollo-11 űrhajósai nem voltak meggyőződve a sikerről: Neil Armstrong a Földre való biztonságos visszatérésnek 90 százalékos esélyt adott, annak azonban, hogy sikerül landolni a Hold felszínén, csak 50 százalékosat."

Értékelés: Arról, hogy mennyire nem ismerik el bármely erre érdemes résztvevő szerepét a Mars meghódításában, szépen kérem, valaki más írjon majd. Köszönöm.