Richard Gallagher: A halálraítélt szakasz

Az Encyclopedia of Pulp Writers szerint a Richard Gallagher írói álnév, pontosan tizenkét ilyennel rendelkezik Leonard Levinson. Ponyvaregényeket gründol kis New York-i kiadójával. És ha már (P)ponyvaregény, akkor a könyv egy ziccer, ami a kapufán köt ki: annak idején Tarantino jegyzett egy Alkonyattól pirkadatig című filmet, amely nagyjából a felénél műfajt vált, krimiből vámpíros-darabolós stílusba megy át úgy, hogy a moziban önkéntelenül is fennhangon jegyeztem meg annak idején: "Ez zseniális!" Persze a nézőtér még percek múlva is értetlenkedve zörgette a pattogatott kukoricás zacskó alján a maradékot. Na, ilyen lehetőség van A halálraítélt szakasz fiktív történetében is, egy éles váltás. 

   Az ardenneki csata idején egyetlen szakaszra bízzák azt a feladatot, hogy tartóztassa fel a komplett német hadsereget egy szűk átjáróban. Persze tönkreverik őket, az egész bagázsból ketten maradnak életben, és a nem túlságosan vendégszerető fogolytáborból eszközölt szökésüket követően egy másik világba pottyannak: egy kastélyban két nő várja a hősöket. Semmi olyan nem történik, ami visszaadná az embernek emberbe vetett hitét, de olyan sem, ami arra utalna, hogy a háború kiforgatja őket magukból. A háború ebben a könyvben csak egy zökkenő, ugyanolyan epizód, mint a háború előtt állást keresni vagy utána visszasüllyedni a névtelenek tömegébe. Lásd a kedvenc mondatot! Nem tudom: lehet, hogy mégis jó megoldás? Lehet, hogy a sztoikus nyugalom az üzenet?

Kedvenc mondat: "Helga bárónő és Lilli grófnő bevezette a házba a tiszteket, egy pillantást sem vetve immár Mazurskyra és Dexterre. Ők ottmaradtak a verandán. Egymásra néztek, megvonták a vállukat az élet forgandóságán s elindultak, hogy megkeressék a szállásmestert."

Értékelés: öt skulóból három. Akár mondanivalót is láthatunk bele, ha akarunk, bár ahhoz a stílusnak is szépirodalminak kellene lennie.