Douglas Adams: Vendéglő a világ végén

Na jó, a Telepszichopatikus Turbomixer ötletét irigylem. Sosem fogja az irodalomtörténet elismerni az olyan szerzőket, mint Douglas Adams, akik intelligensebbek, szórakoztatóbbak és reggeli előtt kétszer annyi váratlant húznak, mint egy tucat mainstream dögunalom. Ami pont tizenkettő. A Tepelszichopatikus Turbomixert Trin Tragula alkotja meg a regényben, aki filozófus és tudós, valamint a felesége szerint komplett idióta. A férj ugyanis kiflicsücsköket analizál, a ziherejsztű dinamikus egyenletén dolgozik, továbbá időről időre, csak úgy az űrt bámulja mindenféle egyéb cél nélkül. Felesége piszkálja perspektíva nélkülisége okán. Értelemszerűen a szerkezet ezek után pusztán azért jön létre, hogy a feleséget bosszantsa. 

"A Telepszichopatikus Turbomixer egyik végébe bedugta a valóságot - úgy, ahogy azt egy kiflicsücsök alapján extrapolálta -, a másik végébe pedig az asszonyt. Így aztán, amikor a készüléket bekapcsolta, hitvese egyszerre láthatta a teremtés egészének végtelenségét s benne önmagát a megfelelő arányban. 

Trin Tragula legnagyobb megdöbbenésére a sokk teljesen megsemmisítette a nője agyát. Csak az töltötte el némi vigasszal, hogy meggyőző módon bebizonyosodott ezáltal, miszerint egy ekkora Univerzumban az arányérzék megengedhetetlen luxus egy gondolkodó lény számára."

Kedvenc mondat: "Ha az emberek nem jártatnák folyton a szájukat, óhatatlanul elkezdene működni az agyuk."

Értékelés: négy pángalaktikus gégepukkasztót szavazok meg a lehetséges ötből. Nem az első része egy sorozatnak, és általában egy folytatás csak akkor váltja be a hozzá fűzött reményeket, ha nem írják meg. Itt Adams egészen tekintélyes mennyiséget tesz hozzá korábbi, ismert világunk csak ironikusan értlmezhető létezésével kapcsolatos aranyköpéseihez.