Paolo Bacigalupi: Hajóbontók (részlet)

Vézna továbbkúszott, Lajhár mohó szavai hajtották előre. Egyre több rézkábel akadt a kezébe. LED-es világítása kifakult, egyedül maradt a sötétben. Csak a leszakított kábel mentén juthat ki. Először érezte úgy, hogy esetleg nem talál vissza. A tartályhajó hatalmas volt, egyike az olajkor hatalmas igáslovainak, szinte úszó város. Ő pedig épp a gyomrában kúszott.

   Mikor Jackson-fiú eltűnt, senki sem találta meg. Hallották, ahogy dörömböl a fémen, kiabál, de senki sem talált utat a dupla hajótörzsbe, ahol csapdába esett. Egy évvel később, mikor a nehézbrigádok levágták a hajófal egy darabját, egyszer csak kifordult mögüle a vakarék múmiává aszalódott teste. Száraz volt, mint az avar, zörögve hullott a fedélzetre. Megrágták a patkányok.

   Ne is gondolj rá! Csak a hajóra hívod a szellemét!

   A járat egyre tovább szűkült, ahogy beljebb haladt. Vézna azt képzelte, hogy beszorul, mint egy dugó a palackba, tehetetlenül a sötétben, és képtelen lesz kiszabadulni. Előrenyomakodott és letépett még egy hossz kábelt.

   Elég lesz. Több mint elég.

   Vézna belevéste Bapi jelét az alagút fémfalába, vakon, de legalább próbálkozott megjelölni a területüket. Labdává gömbölyödött, térde az állához ért, könyöke és gerince a járat falát horzsolta, úgy fordult meg. Még jobban összekuporodott, kifújta a levegőt is, hogy kisebb legyen, miközben dugók, palackok és a sötétben ragadt, egyedül haldokló Jackson-fiú képei pörögtek a fejében. Egyre szűkebb volt, és hallgatta, hogyan nyikorog-nyöszörög körülötte a fém.

   Megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor sikerült átfordulnia.

   Egy év múlva már túl nagy lesz ehhez a munkához, és Lajhár biztosan átveszi a helyét. Lehet, hogy korához képest alacsony, de idővel mindenki kinőtte a könnyűbrigádot.

   Vézna kúszva indult visszafelé a járatban, maga előtt tolva a zsákmányolt kábelt. Csak reszelős lélegzete hallatszott a maszkon keresztül. Megállt egy pillanatra, kitapogatta maga előtt a kábelt, hogy ott van-e még, hogy kivezesse a fénybe.

   Ne pánikolj! Te magad szedted le a kábelt. Csak követned kell...

   Neszezést hallott maga mögül.

   Vézna megdermedt, felállt a hátán a szőr. Valószínűleg egy patkány volt az, de a hang alapján nagyobbnak tűnt. Újabb kép villant fel lelki szemei előtt: Jackson-fiú. Vézna el tudta képzelni a halott fiú szellemét a szervizalagútban, amint feléje kúszik, követi őt a sötétben. Száraz, csontos ujjaival a bokája után nyúl...

   Vézna leküzdötte a pánikot. Csak babonaság volt. A paranoia Holdlány specialitása, nem az övé, de a félelem már gyökeret eresztett benne. Félretolta a megszerzett kábelt, hirtelen nagy szüksége volt fényre és friss levegőre. Kimászik, felfrissíti a LED-es festéket, és visszajön, ha már látja, mi micsoda. Bapi és Lajhár le vannak tojva. Levegőre van szüksége!

   Vézna elkezdett átfurakodni a kábelgombolyag mellett, a járat pedig vészesen nyikorgott a kábel és a fiú súlya alatt. Ostobaság volt ilyen sokat gyűjteni. Felvághatta volna szakaszokra, hogy aztán Pima és Lajhár majd kicsévéljék. De sietett, és most az egyszer úgy tűnt, túl sokat gyűjtött. Kapkodva mászott előre, átbújt a kábelköteg mellett, és diadalmas érzés töltötte el, mikor lerúgta magáról az utolsó hurkot is.

   A járat hangosan nyikorogni kezdett és megremegett alatta.

   Vézna megdermedt.

   Körülötte pattogott és nyikorgott a fém, aztán kicsit megsüllyedt és megdőlt. Az egész járat a leszakadás határán imbolygott, Vézna pánikszerű mozdulatai és az extra súly végképp meggyengítette.

   Vézna szétterítette a súlyát és mozdulatlanul feküdt, szíve hevesen vert, próbálta kitalálni, mi fog történni. A fém elhallgatott. Vézna várt és hallgatózott. Végül előrébb kúszott, óvatosan helyezte át a súlypontját.

   Fém sikoltott. A szellőzőjárat leszakadt alatta, Vézna pedig kapaszkodó után nyúlt a sötétben. Ujjai beleakadtak a lebontott kábelbe, és egy másodpercig lógva maradt a feneketlen, sötét mélység fölött. Aztán kiszakadt a vezeték, ő pedig zuhanni kezdett.

   Nem akarok Jackson-fiú lenni nem akarok Jackson-fiú lenni nem akarok...

   Folyadékot ért, meleg és sűrű nedvesség ölelte körbe. A feketeség nyom nélkül nyelte el.

A SZÖVEG FORRÁSA: Ad Astra Kiadó, 2013

Fordította: Horváth Norbert