Felipe Fernández-Armesto: Szóval, emberek vagyunk? (részlet)

SZAVAZÓJOGOT AZ OSZTRIGÁKNAK?

Nyilvánvaló, hogy az evolúciós elmélet - általában véve - helytálló. Darwinnak nem minden részletben, még csak nem is az elmélet összes fő elemében volt igaza. Úgy tűnik, a természetes kiválasztódás nem tud számot adni a fajok közötti összes különbségről anélkül, hogy random mutációknak is némi teret engednénk. Az evolúció valószínűleg nem a Darwin korában megfogalmazott egyenletes ütemben bontakozik ki, inkább mintha egyensúlyi állapotra emlékeztetne, amelyet nekilódulások és megingások tarkítanak. Azok a körülmények és feltételek, amelyek között az élet elkezdődött, sokkal több eredendő organizmust produkálhattak - ennélfogva sokkal többféle származásvonalat biztosíthattak a bioszférát ma benépesítő biótának, azaz az élőlények összességének -, mint Darwin feltételezte. Az evolúciós elmélet az általa kigondolt formában valláshoz hasonlít: az evolúció afféle gondviseléspótlékként működik, amely meghatározza, mi történik a földön mindennel; meggyőzőbb - jellemzőbb arra, amit ma bolygónkról tudunk -, ha átfazonírozzuk követhetetlen utakkal, kinyomozhatatlan okokkal és megjósolhatatlan okozatokkal teli, kaotikus rendszerré. Az alapmodell racionálisan mégis megkérdőjelezhetetlen: az egész bióta egyazon evolúciós kontinuumhoz tartozik. Az emberek felmenőik révén rokonok más állatokkal, és - evolúciós mércével - szoros rokonságban állnak a többi emberszabásúval. E modellbe ágyazottan koherens fogalom-e vajon az emberi nem? Az evolúciótörténet mely pontján lehet értelme megkülönböztetni az embert a nem humán fajoktól? Bertrand Russell a logika nagymestereinek rendíthetetlen tisztánlátásával tarthatatlannak nyilvánította a különbségtételt: az evolúciós elmélet Russell szerint az állatországtól bennünket elválasztó határvonal olyan átrajzolását követeli, amely ésszerűen nem is hagyható abba a "szavazójogot az osztrigáknak!" szintje előtt. Darwin maga is teljesen tisztában volt gondolatai elkerülhetetlen továbbvitelével. "Az alakok sorozatában - írta Az ember származásában -, amelyek észrevehetetlenül következtek egymásra valami emberszabású jellegű lénytől a ma létező emberig, lehetetlen lenn megjelölni bármely határozott pontot, amelytől kezdve az "ember" kifejezés használandó." Arra a megállapításra jutott azonban, hogy ez "igen csekély fontosságú ügy".

   Gondolom, úgy értette, hogy tisztán terminológiai ügy. Egyes pillanatokban mégis hajlott arra, hogy az ember vélelmezett spirituális természetéről folytatott, átfogóbb elmélkedés keretei közé helyezze a kérdést. "Aki hisz abban, hogy az ember valamely alacsonyabban szervezett formából fejlődött ki, természetesen megkérdezi, miként hat ez a lélek halhatatlanságáról vallott hitre." Darwin gondolatmenetében ez is igen csekély fontossággal bírt.

   Nem sokan aggódnak, amiért lehetetlen meghatározni, hogy a parányi hólyagcsíra első nyomaitól a születés előtti vagy utáni gyermekig az egyedfejlődés pontosan mely időszakában válik halhatatlan lénnyé az ember; és nincs komolyabb ok aggodalomra, mert fokozatosan fölfelé haladó szerves skálán meghatározhatatlan ez az időszak.

Fordította: Komáromy Rudolf

 A SZÖVEG FORRÁSA: Európa Könyvkiadó, 2012