Marcus Aurelius: Elmélkedések

Csaknem 2000 évvel ezelőtt írni olyat, hogy "vagy van gondviselés, vagy atomok vannak", olyan mellényúlásokra ösztönözheti a késői olvasót, hogy olyasmit lát bele egy szövegbe, amelynek lejegyzésére a szerzőnek a tudomány aktuális állapota miatt esélye sem lehetett. A jövőbelátásra sem. Mindezt belekalkulálva is üdítő változatosság (nagyjából mindegyik) világvallásnak a túlvilágról tett állításaihoz képest a sztoikus Marcus Aurelius. Az is egyértelmű, hogy miért marad alul népszerűségeben és a "lájkolók, követők" számában mondjuk a kereszténység világreprezentációjához képest. Az Elmélkedések szinte valamennyi mondata az embert minden pillanatában kísértő halálra és az ebből fakadó halálfélelemre reflektál. Az értelmes ember számára kínálja azt a két alternatívát, hogy vagy van gondviselés, és akkor nem kell félni a haláltól, vagy atomok vannak, és a halál után az atomok szétszóródása a tudat nélküli semmiben – ami már semmilyen módon nem érinti, zaklatja fel az érzékelésre képes individuumot, s csak innen, a halál előttről tűnik félelmetesnek. Mivel azonban tényleg ez a két alternatíva fordulhat elő, a félelem csupán illúzió, amitől meg lehet szabadulni. Csak rajtunk múlik, senki máson. Erre nem lehet közösséget építeni, pláne üzleti vállalkozást. Ha közösséget (együtt rettegő embereket) vagy üzletet (együtt fizető embereket) akarunk, akkor vallást kell építeni azoknak, akik lelkileg képtelenek feldolgozni a halállal való találkozás "négyszemközti" pillanatát – vagy nem elég intelligensek ehhez.

KEDVENC MONDAT: "Minden tetted, szavad, gondolatod olyan legyen, mint azé, aki akár rögtön távozhatnék az életből."

ÉRTÉKELÉS: Az iszlám által ígért 70 hipotetikus szűzlányból 64-et szavazok meg (szigorúan hipotetikusan, egyébként elhatárolódom) a szerző számára.