Rukkola - A poratkák kedvenc utazási irodája

Senkit nem akarok lebeszélni, sőt. Ki kell próbálni. Néha jólesik eljátszani a gondolattal, hogy megy már ez nekünk is: a mesh-vállalkozások, a szelektív hulladékgyűjtés, a civil szervezetek, a kézműves fagyizó, a közösségi finanszírozás, a kerékpársáv, az elektromos autó kölcsönzés, az otthagyom a biciklimet valahol és nem lopják el, a coworking... és sok minden más mellett például a könyvcserélde. Utóbbi műfajban kétségkívül a legígéretesebb vállalkozás a rukkola.hu. Szó szerint vállalkozás, mert már természetesen felbukkant és erősen promotált az oldalon az új (vagy éppen régi) könyvek megvásárlásának lehetősége. Alapvetően azonban a rukkola a könyvcseréről szól. Lassan meg-megjelennek Magyarországon az olyan elhagyott telefonfülkék, amelyeket könyvekkel töltenek fel láthatatlan kezek, s ahonnan mi magunk is elvehetjük azt, amit el szeretnénk olvasni, ha cserébe otthagyunk helyette valamit (például Zsolnay-negyed, Pécs). Épülnek nem "újrahasznosított", direkt e célra létrehozott könyvtárolók is (például Veszprémvölgy), de egyelőre szemmel láthatóan azokkal a könyvekkel pakolják őket tele, amelyek egy tavaszi nagytakarításkor nem mentek át a rostán, és már a "jó lesz ez még valamire" (magyarul: tutira nem tudjuk mire használni, de legalább foglalja a helyet) kritériumainak sem felelnek meg. Pont nem ez lenne a lényeg. Megint megláttuk valamiben a kiskaput. Hogy hogyan tudjuk a saját céljainkra használni. Amiket az elején felsoroltam, azok olyan fiatalos dolgok, majd ezeket most elkezdik megérteni ott, ahonnan elindultak, aztán 200 év múlva csatlakozunk mi is...
   A rukkola rogyásig van a családi könyvespolcokon ragadt, 30-40 éves poratka temetőkkel. Ugyanebből kifolyólag persze lehet nagyon klassz dolgokat is találni a listában – sikerült hozzájutnom néhány olyan könyhöz is, amelyik antikváriumban sem elérhető hosszú ideje –, azonban a kínálat eltolódik a hasznavehetetlen, érdektelen könyvek irányába. Még ezzel sem akarok azonban senkit lebeszélni. Kell egy kis türelem a válogatáshoz, tény, de ez nem könyvesbolt, nem is könyvtár, ahol téma és betűrend szerint kereshetünk, itt a nyakunkba borul a teljes kínálat. Nagyságrendileg annyi új cím érkezik, hogy ha hetente egy alkalommal végigpörgetjük az friss feltöltéseket, akkor úgy 20 görgetés x 32  db könyvet kell átnyálaznunk – ennek időigénye nem haladja meg a 10 percet, ha valaki már a borítóról be tudja lőni, hogy kábé milyen könyvvel áll szemben. Aki meg nem, az úgysem nézeget ilyen oldalakat, szóval ez rendben is van. A könyvek téma szerinti megoszlása 2017. május elsején a következő:

   Egy könyv feltöltése (rukkolása) 5 pontot jelent, amit felhasználhatsz arra, hogy hozzájuss egy olyan könyvhöz (happold), amit valaki más tett fel. Sok esetben 1:1 arányú csere jön tehát így létre, máskor a pontokat licitálás közben áldozod be, ha valami újabb/keresettebb címet akarsz megszerezni. Az én egyenlegem jelenleg 593 pontnál jár, és volt már magasabb is, ami azt jelenti, hogy elég sok keresett könyvet nyomtam bele a rendszerbe – ezek zömében ponyvák vagy gyerekkönyvek voltak, szóval nagy meglepetések itt sincsenek, az emberek mindenhol ugyanazt keresik. (Összesen 44 könyvet tettem fel és 25-öt kaptam meg eddig.) A valóban tartalmas és új könyvek a "megfizethetetlen" és/vagy "kivárhatatlan" kategóriába tartoznak, szóval a rukkola egyértelműen a "vájtszeműeknek" való, akik mondjuk Tamkó Sirató Károlytól keresik A három űrszigetet, mert gyerekkorukban kívülről tudták a majmos verseit, és viccesnek gondolják, hogy írt science-fiction utópiát is. Vagy Alberto Sciasciától a Majorána eltűnését keresik, mert az új regényükhöz jól jön majd alapanyagként. Esetleg Kapuscinski riportkönyveit, mert annak idején az újságíró iskolában a szájukba rágták, hogy olvassák el őket. Ezek mind olyan könyvek, amiket kereshet az ember az antikváriumban, de minek. Az eladó előadja azt a nézését, aminek az a jelentése, hogy "természetesen tudom, miről van szó, de nem gondolod, hogy méltó vagy arra, hogy most hátramenjek, és pont neked elővegyem a pult alól" – aztán amikor távozol, gyorsan rá fog guglizni, hogy mi a túrót is akartál te tőle tulajdonképpen, és érdemes-e beszerezni, hátha olyan könyv, amit épp felkapnak, és te voltál az első hülye, aki kereste, de jön még majd ilyen több is.
   A rendszert teljes egészében itt most nem ismertetjük, annál is inkább, mert kissé komplikált első hallásra. Ahogy azonban némi rutinra teszünk szert (három-négy könyv feltöltése, vagyis rukkolása, illetve annak jelölése, hogy szükségünk lenne rá, tehát az oldal terminológiájával: happolása), egyre jobban eligazodunk a használt fogalmak és az oldal rejtett bugyrai között. Amire most ki szeretnék térni, az a kommunikáció a többiekkel, mert hát "a többiektől szép az élet", ahogy a költő mondja. Van itt minden... Lófej, oké, lófej: ezen a háromfokozatú skálán értékelhetünk másokat és mérettetünk meg mi magunk. Az egyéni tűréshatárok között jelentős különbségek vannak.

 
   Jómagam alkalmaztam azt a negyedik lehetséges megoldást is, hogy nem értékeltem, aki mondjuk hetekig hitegetett azzal, hogy most már tényleg küldi a könyvet, de aztán "megbetegedett", majd "sok munkája volt", végül kibökte, hogy "maga sem tudja, hogy lehet, de nem találja a könyvet, megnézi még a másik lakásban is", hogy aztán végleg eltűnjön. A fenti képen a nekem megszavazott értékelések láthatók, az egyik oké több mint jogos, a 44 könyv tömeges rukkolása közben belefutottam abba, hogy valamit nem kellett volna feltennem, és ezt leveleztük le ilyen eredménnyel. A másiknál viszont azon hörgött valaki, hogy 1990-es volt az általam küldött példány, nem 2005-ös. Ez egy kicsit rosszul esett, mert az 1990-es könyv, amit küldtem, messze (messze, messze, messze) jobb állapotban volt, mint bármelyik könyv, amit én a rukkolán keresztül kaptam. Még ha el is szúrtam a feltöltési adatokat. Amiben nem vagyok biztos, mert bizonyos dolgokat nem tudsz máshogy leírni, csak ha kreatívan felhasználsz egy más adat megadására való szövegdobozt. És ez volt az a pont, ahol egy időre leálltam ezzel a nagy "szeretjük egymást, meg a világot, osszuk meg, amink van, cserélődjenek a gondolatok, le a magántulajdonnal" hipszterkedést. Ahol a személyes kapcsolatra, amolyan slow food tempóra építjük fel a rendszert, ott annak a felhasználói élménynek azt a más módszerekkel el nem érhető hangulatát, hogy például egy kávézóban hagyják ott számodra a könyvet, és egy süti mellett bontod ki a csomagot, felülírhatják az ilyen jellegű kekeckedések. Mert a többiektől szép az élet. vagy az olyanok, hogy hiába írod ki minden elképzelhető helyre, hogy jelenleg csak Pesten belül elérhetőek a könyveid, a következő három happoló ezt pont lesz..ja, és küldheted nekik postán vidékre. Mindegy, változatlanul azt mondom, hogy ki kell próbálni, hátha más a hülyeséggel szembeni toleranciaszintetek. Hátha az ilyen franciakockás füzetben feljelentgetős figurák előbb-utóbb kihalnak a világból. És jön a taxi helyett az Uber, az airbnb, az egyedi bicikliváz-készítő mesterek aranykora. A jövő.

Értékelés, ezúttal táblázatos formában (leginkább a százalékos értékeléshez hasonlító módon):