Karinthy Frigyes: Kérődző világ
Mostanában sokszor érzem úgy, mintha H. G. Wells időgépén járnék. A híres "déja
vu" érzés, az a "mintha ugyanez már lett volna egyszer", sokszor
önti el hangulatom - vajon érzéki csalódásról van szó minden esetben?
Ma reggel például.
Bombamerénylet Milánóban, olvasom. Pokolgép a
lámpaoszlopban, tizennyolc halott, az anarchistákat még nem sikerült elfogni.
Megnézem a naptárt, évet és hónapot és órát - hiába, az egész
olyan, mint egy álom.
Anarchisták, bombamerénylet, pokolgép, diktatúra,
diplomácia, hadüzenet - milyen furcsa az egész! A kilencvenes évek világa,
stílusban - mintha semmi sem történt volna azóta.
Ha nem olvasnám a másik oldalon, hogy a Bremen útban van
Amerika felé, s ezt rádión közlik, nem tudnám, hogy ébren vagyok.
Ezen a vonalon tehát mégis előrement az idő. De egyebütt?
Úgy látszik, mégis többféle iránya van az időnek. Az utópisták, mikor megírják
a "jövő
század regényét", erre nincsenek tekintettel. Náluk minden fejlődésben van, előrefelé halad - talán azért olyan
művészietlenek, mesterkéltek ezek
az utópiák.
A világ valódi művészei, minden korban, a tudomány kérlelhetetlen
dogmáin túl, ha nem is merték bevallani, mindig érezték az időnek ezt a furcsa ingadozását -
talán azért tartották a nagy művészt "halhatatlannak", "időtől függetlennek" a költők. A művészet stílusát a korszellemből szokták levezetni - hogy van az
mégis, hogy a stílusok hullámzása fütyül a Századok számtani rendjére - hogy a
trecento művészete,
érzésvilága visszaálmodta magát valami primitív őskorba - hogy a tizenötödik század nem ott
folytatta, ahol a tizennegyedik abbahagyta, hanem váratlanul s minden
magyarázható ok nélkül, egyszerűen azért, mert másképpen nem lehetett, egyszerre csak úgy kezdett el
látni és gondolkodni és érezni, mintha Hellász csak tegnap lett volna, s azóta
semmi se történt volna, se népvándorlás, se kereszténység, se eredendő bűn, se megváltás.
Azért, mert a kor szellemét a művész érzi és látja, nem a
történelemtudós és nem az utópista. A korszellem pedig nem ismer századokat, s
nem ismeri az Idő és
Fejlődés
állítólagos törvényét múltból, jelenen át, a jövőbe. Hiába konstruálja meg a lelkes futurista és
aktivista, hogy Holnap szükségképpen ezt és ezt fogjuk látni és érezni és
akarni - egyszerre csak közbejön valami, az ember nem tudja, mi az, és minden
logika és fejlődés
és számítás ellenére a holnapból valami furcsa, felemás tegnap lesz, a gondosan
előkészített
és légmentesen konzervált futurista és aktivista képek és szobrok és utópiák és
társadalmi elméletek és politikai koncepciók és haditervek és új vallások
egyszerre csak komikus torzókká válnak, és az emberek megint a Gartenlaubét
olvassák és a Fliegende Blättert, és a festők és írók
ott folytatják, ahol Daumier és Dickens abbahagyták, és az anarchisátk megint
dinamitos pokolgépet csinálnak, és minden úgy van, mintha ma nem lett volna, és
az isten se érti az egészet.
Mert ma például nincs ma, de holnap sincs, ellenben olyan
az egész, mintha tegnapelőtt
volna.
Azért tegnapelőtt és nem tegnap, mert emlékszem, tegnap még
divatban volt például olyan történelmi színműveket írni, amikben Julius Caesar, Krisztus és
Napóleon úgy voltak beállítva, mintha mai emberek volnának. Most másféle színdarabok
aktuálisok. Olyanok, melyekben én és te és ő egykorú, történelmi jelmezekben játszanánk el
egykorú történelmi ízű
tragédiánkat és komédiánkat.
Kérődzik a világ.
A SZÖVEG FORRÁSA: Minden másképpen van c. kötet. Kossuth Kiadó, 2012
Karinthy visszatérő élmény: gyerekkoromban a naplóit olvastam és én is akartam írni naplót. A Tanár úr, kérem után egy izgalmasabb iskolába járni. Később az Így írtok ti jött, és az Utazás a koponyám körül, A delejes halál és így tovább. Most vissza a naplókhoz és ahhoz az érzéshez, hogy de jó lenne néha vele is beszélgetni... Nem de ja vu, és még mindig nem anakronizmus.
A Minden másképpen van egyik legérdekesebb darabja a Láncszemek, amelyben szokásos, látszólag puszta szórakozásra való játékai közben megsejt olyan összefüggéseket, amiket az egyik legfiatalabb tudományág, a hálózattudomány csak a 2000-es években. Na, ez az igaz időutazás!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése