Vicente Huidobro: Ars poetica

S olyan legyen a vers, akár a kulcs,

Mely ezer ajtót nyit fel.

Levél hull; valami elsuhan vele;

Amit csak szem lát, teremts újjá mindent,

Hogy aki hallja, lelke rezdüljön bele.

Találj fel új világokat, s gondozd szavad.

A jelző öl, ha életet nem ad.

Korunk a feszült idegek kora.

Az izom – ne vedd elő! –

emlékként csüng csak, múzeumi trófea;

gyengébbek mégsem lettünk – az erő

igazi székhelye

az agyvelő.

Rózsáról, költők, ne daloljatok,

A versből árassza az illatot!

A nap alatt

miértünk él, lélegzik minden.

A költő miniatűr isten.