Földvári István: Dinoszauruszok márpedig voltak - A legjelentősebb hazai leletek nyomában (2011)

Dr. Ősi Attila geológus, paleontológus, a szenzációs bakonyi dinoszaurusz-lelőhely egyik felfedezője még egyszer ellenőrzi, hogy minden nyomot eltüntettek-e a kíváncsiskodók elől. 2010 nyarának végén járunk, helyszín az Iharkút melletti egykori külszíni fejtés, az úgynevezett Csehbányai Formáció 140 méter mély katlana. Innen, pontosabban a felszíntől mintegy 20 méternyi mélységből, egy néhány négyzetméteres szelvényből kerültek elő az első hazai dinoszaurusz-leletek, melyek közül több is fordulópontot jelentett a mostani Európával kapcsolatos állatföldrajzi ismereteink tekintetében. Ha 85 millió évvel korábban ugyanitt állnánk, egy folyóágakkal, morotvatavakkal tarkított, rendkívül dús vegetációjú terület tárulna a szemünk elé. Időről időre hatalmas trópusi, szubtrópusi viharok képződnek a terület felett, többnapos esőzésekkel.

Az MTA és a Magyar Természettudományi Múzeum Paleontológiai Kutatócsoportjának tudományos munkatársa szerint bár 2000 óta tárják fel a területet, az legalább 50-60 évre elegendő munkát ad még a tudósoknak.

dr. Ő. A. – Minden bizonnyal az történhetett, hogy az esőzések során leszakadt a hegyoldal – mondja dr. Ősi Attila. – Találtunk hal állkapcsot egy Hungarosaurus csontváz mellett, hét és fél méteres fatörzseket, valószínűleg ezeket mind a víz sodorta magával és gyűjtötte össze egy helyen. Ez a réteg gyakorlatilag olyan, mint egy szemetesláda, ennek köszönhető a leletgazdagság.

A „szemetesláda” egy 30-40 cm vastag csonttartalmú réteg, homokos, kavicsos, beton durvaságú, ebben bukkantak a csontokra, amelyek legtöbbször fekete vagy sötétbarna színűek. Az elmúlt 10 évben legalább 30 állat maradványait azonosította dr. Ősi Attila csapata, és 10 ezernél is több csontot gyűjtött be, köztük 6 részleges csontvázat is.

IPM – Azért kellett betemetni a területet, hogy a leletek ne legyenek kitéve az időjárás viszontagságainak?

dr. Ő. A. – Az amatőr gyűjtők miatt... 2004 után szabadult el a pokol, akkor jártak a először Iharkúton. Tudták, hogy hol, mit kell keresni és hozzá is fértek. Most már nem, mert úgy eltemettük az egész területet. Annak idején azért nem tartottunk tőlük, mert a Bakonyi Bauxitbánya Kft. azt kérte tőlünk, hogy a munkánknak ne legyen sajtóvisszhangja. Ez nekünk igazából nem is hiányzott, mert volt pénz az ásatásra, arra pedig nem vágytunk, hogy a tévében, újságokban szerepeljünk. Gondoljon bele, ha abban az időben, amíg a bánya működött, valaki idejön és megcsúszik, belezuhan a 140 méter mély kráterbe, akkor a bányamunkálatok megállnak. Amikor bezárt a bánya, és a rekultivációs munkálatok is majdnem véget értek, tehát 2006 táján oldottak fel minket az ígéretünk alól. 2010-ben az Ajkaceratops körül túl nagy volt a felhajtás, köszönhetően a lelet nemzetközi fogadtatásának, szóval temetünk.

IPM – Most a nyáron sikerült újabb fajokra bukkanni?

dr. Ő. A. – Az idei nyár abszolút sikeresnek tekinthető, annak ellenére, hogy új dinoszaurusz nem került elő. A korábban megtalált, de rendkívül töredékes leletekből ismert állatok újabb és újabb maradványai viszont szép számmal. Ezek nagyon fontosak tudományos szempontból, mert segítenek egy állat esetében kirakni egy teljesebb csontvázat. Persze nem állíthatom száz százalékos biztonsággal, hogy nincs újabb szenzáció, hiszen számos olyan leletet gyűjtöttünk be, amelyről a terepen nem tudtuk eldönteni, micsoda. Ez egy rendszeresen gyűjthető, gazdag terület, ahol koncentráltan fordulnak elő a csontok. Sajnos többségük izolált, tehát egyetlen apró darab egy állat csontvázából. Igazából megőrződik a váz többi része is, csak nem feltétlenül tudunk párosítani két ilyen izolált darabot. Ritkán ugyan, de előkerülhetnek összefüggő dolgok is, ezeket várjuk, ezek az igazi szenzációk, és sajnos nagyon ritkák.

A Paleontológiai Kutatócsoport munkatársaira talán a terepen végzettnél is nagyobb munka vár attól kezdve, hogy elkezdik átszitálni a begyűjtött kőzetet, letisztítani a csontokat. A Természettudományi Múzeum egyik kutatószobájában dr. Ősi Attila óvatosan visszahelyezi az állványra egy Ajkaceratops alsó állkapcsát. „Ezt most mutattam meg először – mondja – a sajtótájékoztatón, ahol bejelentettük a koponyaleletet, egy másik volt látható.” Visszatolja helyére a fiókot, amibe az európai gerincesállat-földrajzi ismereteink átgondolására késztető, papagájcsőrszerű csontdarabokat rejtette. A többi fiókban ott sorakoznak az elmúlt tíz évben kiásott maradványok: az Ajkaceratops mellett a Bakonydraco, a Hungarosaurus és az Iharcutosuchus.

IPM – Hogyan áll össze ezekből az izolált maradványokból egy komplett csontváz, aminek a modelljét aztán akár ki is lehet állítani?

dr. Ő. A. – Az egész olyan, mint egy puzzle. A Hungarosaurus rekonstrukciója például több száz csontból indult. Amikor a rekonstrukció elkészült, már ismertük négy-öt részleges csontvázát. Összeraktunk egy csontvázat, ami mondjuk a 70%-át mutatja az állatnak. A csontváz jelentős része páncélzat. A csontokból meg tudjuk állapítani, hogy ez egy páncélos dinoszaurusz, és máshonnan a világból is ismerünk páncélos dinoszauruszokat. Mindezek mellett alapvető anatómiai ismeretek segítenek minket: a fejhez a gerincoszlop kapcsolódik, a gerincoszlophoz a bordák, a függesztőövek, a függesztőövekhez a végtagok, ez még nálunk, embereknél is így van. A Hungarosaurus nyakától a farok végéig megfigyelhető páncélzat bőrből, több száz csontpikkelyekből, csonttüskéből áll, azt nehéz volt rekonstruálni. Más dinoszauruszok páncélzatát kellett felhasználnunk hozzá, amelyek jobban megmaradtak, hogy kitaláljuk, egy tüske vajon hol lehetett. Saját leleteinkből nem kaptunk választ arra a kérdésre, hogy egy tüske mihez kapcsolódott, csak valószínűnek tartjuk, hogy a páncélzat hasonlóan nézett ki, mint más fajok esetében. Visszatérve az anatómiára: a háti bordák ugyanolyanok a páncélos dinoszauruszoknál, tehát azt meg lehet állapítani, hogy egy hosszú, lapos, T keresztmetszetű borda ilyen. A nyaki bordák Y alakúak, a nyaki csigolyáknak is vannak jellegzetességei. Ennek megfelelően el tudunk különíteni egy háti csigolyát egy nyaki vagy egy farokcsigolyától, és ez alapján felépíthető szépen a csontváz, majd a kültakaró. Az alap az, hogy összehasonlítsd a csontvázat más állatokéval.

IPM – Milyen típusú csontok maradnak fenn leginkább?

dr. Ő. A. – Például bordákból rengeteg van. Mondjuk 13 pár, hosszúak, gyakran és apró darabkákra törnek, ezért elég gyakran találjuk meg őket. A csigolyák alapvetően kör keresztmetszetűek. Könnyen gurulnak, vagyis miközben a folyóvíz szállítja őket, kevésbé törnek. A koponyából egy darab van ugye, tehát ritkán marad meg. Az a koponya, ami alapján a Hungarosaurust leírtuk, összetört. Csupán egyes darabjait találtuk meg, és már ez is csoda. Bizonyos végtagcsontjai például nem őrződtek meg, mert a fal szélén találtuk a többi csontot, és ezeket elvitte a bányagép, vagy az erózió rombolta szét őket. Sosem tudjuk, mi vár ránk a következő négyzetméteren. Előfordulhat, hogy a folyóvíz arrébb görgette a csontokat az állat pusztulása után, és megsemmisültek. De akár rájuk is találhatunk még 25 méterrel arrébb. Az alapszabályok tehát: a bonyolultabb csontok nagyobb eséllyel törnek, és minél több van egy csontból, annál biztosabban találjuk meg.

IPM – Az iharkútin kívül nem is tudunk túl sok magyarországi dinoszaurusz-leletről...

dr. Ő. A. – Pontosabban a földtörténeti középidőből, a dinoszauruszok korából Magyarországról gerinces lelet sem nagyon akad, tudomásom szerint csak néha egy-egy szórványlelet. 1996-ban például találtak egy őskrokodilt a Gerecsében, illetve néhány Ichtyosaurus csigolyát a Mecsekben.

2000. április 29. Ősi Attila és barátja, Torma András egy hideg, szeles délelőttön a Csehbányai Formáció meredek külfejtésén ereszkedtek lefelé a mélybe. Először jártak ott. Az agyagos, homokos rétegek nem kínáltak túl kényelmes kapaszkodókat.

dr. Ő. A. – Az a réteg, amit annak idején megtaláltunk, nem az, ahol most ásunk, egy szegényebb réteg, de voltak benne csontok. Tulajdonképpen a felszíntől 8 méterre egy fal mentén másztunk le, és földtani szelvényeket rajzoltunk. Kifordítottam a homokkő falból egy darabot, mellesleg nem azért, hogy megnézzük, mi van benne. Oda tettem be a bakancsomat, mert meg kellett állni a falon, és egy vörösesbarna foltra lettem figyelmes. Vizet öntöttem rá a kulacsomból, és egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy egy lyukacsos csontszövetet látunk. Rögtön csontot találtunk, holott egyszerűen csak anyagot akartunk begyűjteni, amit leiszapolunk, szitasoron megnézünk, hátha fogak vagy egyéb apró dolgok akadnak fenn. Szerencsénk volt. Kimentünk a bányába reggel kilenckor és délben már csontokat láttunk.

IPM – Lehet máshol is ilyen „szemetesláda”, amihez hozzáférhetünk a közeljövőben?

dr. Ő. A. – Ez nagyon nehéz kérdés. Ott van például a Mecsek, ahol találtak már dinoszaurusz lábnyomokat 250 méter mély külszíni fejtésekben, és a hozzájuk tartozó csontok soha nem kerültek elő. Villányban is érdemes lehet kutatni, esetleg... Ha mondjuk Sümegtől Pápán keresztül húznánk egy szelvényt, egy kilométer mélységben, akkor látnánk a kőzeteket. Széntelepekről van szó, amelyek folyamatosan átmennek folyóvízi törmelékes anyagok rétegeibe, egy ilyet tártak fel a bányában Iharkúton. Egy folyó üledékes nyomait találtuk meg, ami egy mocsarat táplált. Folyékony, képlékeny anyag volt az egész, ma sincs olyan sziklafal, amihez oda lehetne menni és megkalapálni. Ez egy olyan kőzettípus, ami nincs kinn a felszínen, a réteget csak fúrásból lehetett elérni annak idején. A bánya nélkül még mindig a mélyben lennének...

A MAGYARORSZÁGON TALÁLT DINOSZAURUSZOK: A kutatócsoport számos eddig ismeretlen faj részleges csontvázát találta meg. A lelőhely egykori elszigeteltsége azt eredményezi, hogy más, hasonló korú európai feltárásokhoz képest a maradványoknál család szinten elég nagy a hasonlóság, és még genus szinten is sok esetben, ám fajszinten már előfordulhatnak jelentős különbségek. Az alábbiakban néhány, elsőként Iharkúton megtalált állat rövid leírása következik:

Hungarosaurus Tormai – páncélos dinoszaurusz, fajnevét Torma András után kapta. 4-4,5 méteres, négy lábon járó páncélos, növényevő dinoszaurusz volt, a területen meglehetősen gyakori. Részleges csontvázai ismertek, emellett több száz izolált csontja is. A robosztus felépítésű állat csipkézett, levél alakú fogakkal rendelkezett, nyakától a farka végéig pikkelyszerű, tüskés páncélok borították a testét. Európából csak közeli rokonai ismertek. A primitív, ősi típusú dinoszauruszok közé sorolják annak ellenére, hogy egészen fiatal faj. A Kréta korban az említett lápos, mocsaras vidék egy szigeten terült el. Az ott élő állatokban így megőrződtek azok az ősi bélyegek, amelyek évmilliókkal korábban már megjelentek, s elszigeteltségük miatt nem tudtak tovább fejlődni olyan formában, mint észak-amerikai vagy közép-ázsiai rokonaik.

Ajkaceratops Kozmai – certopsia, vagyis galléros, tülkös dinoszaurusz, fajnevét Kozmai Károly ajkai geológus után kapta. Egy olyan csoportot képvisel, amelyet korábban Európából nem ismertünk. Leginkább bizonyos közép-ázsiai formákhoz hasonlítható, mint a Bagaceratops vagy a Protoceratops. Másfél méter hosszú, négy lábon járó, növényevő állat volt. Egyelőre csak koponyaelemeit ismerjük.

Pneumatoraptor Fodori – valószínűleg kis termetű raptor volt, mely a madarakhoz hasonlóan pneumatizált csontvázzal rendelkezett. Fajnevét Fodor Géza egykori bányaüzem-vezető után kapta. Egyik megtalált csontdarabja arra utal, hogy nem csak a gerincoszlopa volt pneumatizált, hanem a lapockája és a vállövi rész is. Kis termetű, maximum 1-1,5 méteres ragadozó lehetett, leginkább a Velociraptorhoz hasonlítható. A csapat eddig hatféle dinoszauruszt azonosított, emellett talált egy egyedülálló, növényevő krokodilt (Iharcutosucus), melynek koponyája számos egyedi jellegzetességet mutat, például állkapcsát oldalirányban is képes volt mozgatni. Elsőként bukkantak rá édesvízi környezetben az eddig csak tengeri üledékből ismert csúcsragadozóknak, a Moszaszaurusoknak maradványaira is.

A teljesség igénye nélkül említsük még meg a Bakonydraco-leletet, vagyis a gólyához hasonlóan táplálkozó, 3,5-4 méteres szárnyfesztávolságú pteroszauruszt. Emellett teknősök, egyéb krokodilok, gyíkok, halak, kétéltűek is ismertek a területről, számos új fajjal, melyek leírása folyamatban van. Szentesi Zoltán kétéltű-specialista például egy új kétéltű családot azonosított, azon belül leírt egy korábban nem ismert békafajt, a Hungarobatracust.

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS: Az Ajkaceratops felfedezése kapcsán megjelenő cikkeknek köszönhetően, illetve részben az előtt Ajka Város Polgármesteri Hivatala, az Országos Tudományos Kutatási Alap, a Magyar Természettudományi Múzeum, a Magyar Tudományos Akadémia, valamint a Hantken Alapítvány pénze és szolgáltatásai, felszerelései segítették dr. Ősi Attiláék munkáját.

A CIKK MEGJELENT: az IPM 2011. májusi számában