Bohumil Hrabal: A városka, ahol megállt az idő (részlet)


Talán valami ilyesmi vezethetné ki az irodalmat ebből a posztmodern utáni nihilből. Egy író, akinek összetéveszthetetlen és magával ragadó a stílusa.

Így aztán az apu két év alatt sorra vette ezekhez a szerelésekhez az összes sörgyári munkást, aztán az összes szomszédot a környéken, végül pedig városkánk polgárainak majd a felét. Aki még nem tudta, miről van szó, azt apu szombat délelőtt a következő kérdéssel lepte meg: „Mit csinál ma délután?” 
És aki nem sejtette, miben sántikál, megmondta az igazat, hogy ma délután szabad, az apu meg gyöngéden megfogta az illető könyökét és szép, titokzatos mosollyal az arcán, lelkesen mondta: „Tudja mit, akkor jöjjön el hozzánk a sörgyárba és tartsa nekem egy órácskát a kontraanyát.” És aki még nem tudta, miről van szó, az jött, nem sejtve, hogy az apu szétszedi az egész motorblokkot, és a szomszéd csak adogatja a kulcsokat, miközben az apu egyre tovább és tovább nyomul, azt a motorból hallatszó kopogást, azt az örökletes zajt keresve, ami olyan tartós fogyatékossága volt a masinának, mint amikor valaki biceg, vagy dadog.
És az apu olyan lelkesen tudta ecsetelni alászállását az Orion belsejébe, hogy miközben a segítőtárs felesége otthon őrjöngött, miközben a szerető fogadkozott, hogy ha nem is öli meg kedvesét, de az útját, azt kiadja, vagy összeáll a legjobb barátjával, a fiatalabb és az idősebb szomszédok ott szereltek az apuval, és már éjfélre járt, aztán már pirkadt, és az apu akkor elhatározta, hogy most összerakja a motort, és micsoda öröm lesz, amikor vasárnap reggel tízkor, amikor megkondulnak a harangok, fogadjunk, nyújtotta kezét az apu, csak egyszer, próbaképpen rúgom be a motort és az fölzúg, mint a vasárnapi harang­szó. Ezért aztán az apuval mindenki csak egyszer szerelt, mindenki sorra került a sörgyár környékérõl, meg a városból, és mindenki, aki már szerelt az apuval, aki csak egyszer is tartotta neki egy órácskát a kontraanyát szombat délután, mindenki, aki már átélte ezt a bor­zal­mat, az apu csalafinta kérdésére már messzirõl kiáltotta: „Hogyisne! Délután kórházba kell mennem. Ki kell mennem a temetőbe. Otthon kell lennem, itt a sógornõm. Mérleget kell készítenem. Megígértem a fivéremnek, hogy segítek neki az építkezésen...” Ám az apu kedvesen mégis így szólt: „De azt el kell ismerniük, hogy egy ilyen Orion márkájú motor, az valami felséges...” És a szomszédok mondták, felségesnek felséges, az biztos, de hogy ők nem érnek rá és valószínűleg már soha nem is fognak, mert ha azt az éjszakát meg reggelt a kocsmában töltötték volna, vagy más nővel, hát az ugyanaz lett volna, mert egyetlenegy feleség, egyetlenegy szerető sem hitt nekik, még ha az apu írásos igazolást is adott arról, mi történt azon a szombat délutánon, azon az estén és vasárnap reggel, a Jarmilka úr még azt is kérte, hogy jegyző hitelesítse, de a neje így sem hitte el, és nem maradt más, mint a válás. Így aztán most, mikor az apu a városba indult, amikor az emberek meglátták, nyomban félbe­hagyták a munkát, a járdasöprést, az ásást a kertben, akár valami mesében, amint meglátták aput, menten beszippantotta őket a kertkapu, a pincelejáró, a fészerajtó, hogy aztán, amikor az apu már elment, előóvakodjanak, hosszan, elõvigyázatosan körülkémleljenek és folytassák a munkát, de a nyugalom és az öröm, az odavolt. Így azután apu elérte, hogy amikor megjelent a téren, láttára az emberek lóhalálában a környezõ utcákba menekültek, az Úr házában kerestek menedéket, és azzal az ürüggyel, hogy meditálnak, a padban ülve tenyerükbe temették az arcukat, hogy az apu ne ismerje fel őket. Egyes polgárok pedig, amikor szombat délelőtt vagy mostanában akár pénteken meglátták az aput, ahogyan tekintetét körülhordozza az emberi arcokon, inkább idegen házakba szaladtak be, és hosszú ideig ácsorogtak a pinceajtónál, vagy az udvaron, hogy aztán a folyosón végigsettenkedve, mint a bűnözőket követõ nyomozók, csak profilból lessenek ki az utcára, hogy tiszta-e már a levegő. 

Fordította: Varga György
A SZÖVEG FORRÁSA: Európa Könyvkiadó, 2005

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések