Paolo Bacigalupi: A felhúzhatós lány (részlet)

- Burgonyafélék.
Yates gyufájának fénye felvillant a SpringLife irodájának félhomályában, és megvilágította pirospozsgás arcát, ahogy beleszívott cigarettájába. Rizspapír sercegett. Izzott a parázs a cigaretta végén, majd Yates kifújta a füstöt, a mennyezet felé, ahol egy magányos ventilátor küzdött a fülledt meleg ellen.

- Padlizsán. Paradicsom. Csili. Krumpli. Jázmin. Nicotianák. - Felemelte cigarettáját és felvonta egyik szemöldökét. - Dohány.

Megint beleszívott, hunyorgott a parázs fényében. Körülöttük árnyékba borul az iroda, a pedálos számítógépek és asztalok. Esténként, mikor bezárt az üzem, könnyű volt azt képzelni, hogy az üres íróasztalok nem a kudarc emlékművei. A munkások csak alig valamivel korábban mehettek haza kipihenni magukat egy újabb, kemény munkával töltendő nap előtt. A letakart székek és pedálos számítógépek meghazudtolták ugyan a képet, de a félhomályban, a megnyúlt árnyékok és a mahagóni redőnyön átszűrődő hold fényében el tudták képzelni, milyen lehetett volna.

A kurblis ventilátorok lassan keverték a levegőt a fejük fölött, a laoszi gumiékszíjak ritmikusan nyikorogtak a mennyezet alatt, ahogy továbbították a kinetikus energiát a gyár központi rugóiból.

- A thaiok ráhibáztak valamire a laboratóriumaikban – mondta Yates -, erre megjelenik maga. Ha babonás lennék, azt gondolnám, magát is megidézték a paradicsommal együtt. Minden organizmushoz tartozik egy ragadozó is, ha jól értem.

- Jelenteni kellett volna, hogyan haladnak – mondta Anderson. - Nem ez a gyár volt az egyetlen felelőssége.

Yates elfintorodott. Arca a trópusi megviseltség térképe volt. Elpattant hajszálerek, rózsaszerű mintázatoka járomcsontja felett és az orrán. Vizenyős kék szemek pislogtak Andersonra, homályosan, akár a város trágyától fülledt levegője.

- Sejthettem volna, hogy betörnek a kis zugomba.

- Nem személyes ügy.

- Csak az életem munkája. - Felnevetett, szárazon, mintha cibiszkózis korai tüneteit produkálná. Anderson maga is kihátrált volna a szobából a hang hallatán, ha nem tudtam volna, hogy Yatest, ahogy az AgriGen minden alkalmazottját, beoltották a legújabb törzsek ellen.

- Években telt, míg felépítettem ezt az egészet – mondta Yates. - Maga meg azt mondja, nem személyes.

Az iroda ablakai felé intett, ahonnan a gyártósorra lehetett látni.

- Öklömnyi rugók vannak, amelyek egy gigajoule-nyi energiát képese tárolni. Négyszer akkora energiatárolási kapacitással bírnak, mint bármi más a piacon. Maga pedig el akarja dobni az egészet. - Yates előrehajolt. - Nem volt ilyen hordozható energiaforrásunk a benzin óta.

- Csak akkor ér valamit, ha gyártásba tudjuk küldeni.

- Már közel járunk – erősködött Yates. - Csak a algatenyészeteken múlik. Ez az egyetlen kényes pont.

Anderson nem szólt semmit. A másik ezt buzdításnak vette.

- Az alapkoncepció megállja a helyét. Ha az algatenyészetek képesek elegendő mennyiséget...

- Értesítenie kellett volna minket, mikor először látott burgonyaféléket a piacokon. A thaiok már legalább öt évszak óta sikeresen termesztik a krumplit. Nyilvánvalóan van vahaol egy magbankjuk, mégsem hallottunk magától semmit.

- Nem az é területem. Én az energiatárolással foglalkozom, nem növénytermesztéssel.

Anderson felhorkant.

- Honnan veszi majd a kalóriákat, hogy felhúzza a rugóit, ha elhal egy következő termés? A hólyagüszög három évszakonként mutálódik. A hobbi genetikusok meghekkelik a TotalNutrient Wheatnek és a SoyPRO-nak létrehozott változatainkat. A legutóbbi HiGro kukorica csak hatvan százalékban élte túl a zsizsikjárást, és erre most kiderül, hogy maga itt ül egy genetikai aranybányán. Az emberek éheznek...

Yates felnevetett.

- Ne papoljon nekem a emberi életekről! Láttam, mi történt a finn magbankkal.

- Nem mi robbantottuk fel a széfeket. Senki sem hitte volna, hogy a finnek ilyen fanatikusak.

- Bárki megmondta volna maguknak, akit megkérdeznek az utcán. A kalóriatársaságok rászolgáltak a hírnevükre.

- Nem az én műveletem volt.

Yates megint felnevetett.

- Mindig ez a mentségük, ugye? A cég odamegy, aztán hátralép és mossa a kezeit. Úgy teszünk, mintha nem mi lennénk a felelősök. A cég kivonja a SoyPRO-t a burmai piacról, félreállunk, aztán azt mondogatjuk, hogy szellemi tulajdonviták nem a mi asztalunk. De az emberek így is éhen halnak. - Beleszívott a cigarettájába, és kifújta a füstöt. - Őszintén nem tudom, hogyan alszanak éjszakánként.

- Egyszerűen. Imádkozom Noéhoz és Szent Ferenchez, aztán megköszönöm Istennek, hogy még mindig egy lépéssel a hólyagüszög előtt járunk.

- Ennyi? Akkor becsukják a gyárat?

- Nem, természetesen nem. A lendrugó gyártása folytatódni fog.

- Ó? - Yates reménykedve hajolt előre.

Anderson vállat vont.

- Hasznos fedőcég.

Fordította: Horváth Norbert
 A SZÖVEG FORRÁSA: Ad Astra Kiadó, 2012