Ernest Shackleton: Endurance (részlet)

Július közepe táján minden elkészült, amikor hirtelen háborús felhők gyülekeztek Európa egén. Az volt a terv, hogy az Endurance-ot Cowesba hozzák, és ott a Cowes-hét kezdetén őfelsége is megszemléli. Pénteken azonban az az információ jutott el hozzám, hogy őfelsége nem jöhet el Cowesba. Olvasóim talán tudják, milyen hirtelen bukkant fel a háború veszélye. Bajtársaimmal együtt felkészültünk a legrosszabbakra a fenyegető hírek hallatán.

   Pénteken, 1914. augusztus 1-jén elindult a hajó Londonból, és az egész szombatot Southendnél töltötte horgonyon. Vasárnap délután Margate-be vittük a hajót, miközben idegességem a hírek áradásával egyenes arányban, szinte óráról órára növekedett. Hétfőn reggel partra vitettem magamat, és ott olvastam az újságokban az általános mozgósításról.

   Azonnal visszatértem a fedélzetre, és kihirdettem, hogy táviratot szeretnék küldeni az Admiralitásnak, amelyben felajánlom a hajókat és a készleteket, valamint a személyi állomány segítségét a haza védelmére,amennyiben a háború valóban kitörne. Mindenki azonnal egyetértett, így el is küldtem a táviratot, amelyben hajómat és önmagunkat az Admiralitásnak rendeltem alá. Csak annyit kértünk, hogy háború esetén a hajót és személyzetét egyetlen egységnek tekintsék, és így kezeljék. Elegendő kiképzett és tapasztalt férfi volt közöttünk ahhoz, hogy akár egy rombolót is ellássunk. Egy óra elteltével megjött az Admiralitás lakonikus válasza: „Folytassák.” Két órával később pedig Winston Churchill úr személyesen küldött egy hosszabb táviratot, amelyben megköszönte felajánlásunkat, és azt közölte, hogy expedíciónkat fenntartások nélkül támogatja az összes tudományos és földrajzi intézmény, így eredeti céljaink nem sérülhetnek.

   Így aztán az Endurance Plymouthba hajózott, ezeket az egyértelmű parancsokat követve. Kedden a király követe érkezett, aki egy Union Jacket (brit nemzeti lobogó) hozott, amelyet magammal kellett vinnem az expedícióra.és pontosan éjfélkor kitört a háború. A rá következő szombaton, augusztus 8-án az Endurance az Admiralitás parancsára útnak indult. Tudatosan ecsetelem ilyen hosszasan az expedíciónak ezt a fázisát, mivel kritika ért, hogy elhagytuk az országot. Szeretnék arra is rámutatni, hogy egy több mint egy éven át előkészített és rendkívül nagy anyagi áldozatot követelő vállalkozásról volt szó. Felajánlottuk a támogatóknak, hogy feladjuk terveinket. Ráadásul akkoriban még igen kevesen gondolták, hogy a háború hosszasan elhúzódik majd, és hogy az egész világra kiterjed. Az expedíció nem sétahajókázásra indult a Déltengerekre, hanem egy nagyon veszedelmes, nehéz, embert próbáló vállalkozásba fogott, olyanba, amilyen a múltban mindig emberi áldozatokkal is járt. Ráadásul a túlélők szinte kivétel nélkül a harctérre kerültek visszatérésük után – és számosan életüket áldozták a háborúban.

Fordította: Farkas Tünde

A SZÖVEG FORRÁSA: Bastei Budapest Kiadó, 2001