Barabási Albert-László: Villanások (részlet)
Minden mindennel összefügg, szóval a legjobb barátod miatt vagy kövér
A
valaha végzett talán legkiterjedtebb egészségügyi felmérés, a
framinghami szívvizsgálat 1948-ban kezdődött. A Boston University
kutatói kiterjedt fizikai vizsgálatok és életmódinterjúk sorozatát
indították el a massachusettsi Framingham 5209 lakója körében. 1971-ben a
résztvevők gyermekeit, 2002-ben pedig az unokákat is bevonták, és arra
kérték őket, kétévente térjenek vissza orvosi felmérésre és néhány
laboratóriumi vizsgálatra. Ennek a monumentális vizsgálatnak a
jelentőségét aligha lehet túlbecsülni –
a szívbetegségekkel kapcsolatos tudásunk a koleszterintől a magas
vérnyomás szerepéig mind a framinghami felmérésre támaszkodik.
Nicholas
és James nem kifejezetten a szívbetegség iránt érdeklődött. Tudták
azonban, hogy rengeteg pénzt és energiát spórolhatnak meg, ha kísérleti
alanyaikat Framinghamből választják, hiszen ott a város számtalan
lakójának betegségtörténetét már korábban katalogizálták. Nicholas és
James dolga mindössze annyi volt, hogy megkeressék alanyaik barátait, és
az ő betegségtörténetüket is begyűjtsék.
Akármennyire
igyekeztek is takarékoskodni, a projekt még így is megdöbbentően sok
pénzt, 25 millió dollárt emésztett volna fel. A National Institutes of
Health, amelyhez támogatásért fordultak, nem különösebben lelkesedett az
ötletért. Mielőtt az adófizetők pénzéből ennyit áldoznának egy soha nem
igazolt elméletre, nekik kettőjüknek össze kellene gyűjteni bizonyos
előzetes adatokat, bármit, ami arra utal, hogy az egész koncepció több
puszta feltevésnél. Így tehát Nicholas némileg visszafogottabb
elvárásokkal visszatért Framinghambe, és hozzálátott, hogy megtervezze
az előzetes kutatást.
"Nem
szeretnék dicsekedni – mondta nekem –, de nagyon kényes vagyok az
adataimra. mindent tudnom kell róluk – hogyan gyűjtötték, ki gyűjtötte,
és mi mit jelent." Kíváncsisága kielégítésére mindenkivel megpróbált
találkozni, aki a framinghami szívvizsgálat adatgyűjtésében szerepelt.
Eközben találkozott egyszer egy asszonnyal, aki beavatta néhány titokba.
Előhúzott
egy zöld kartont, amelyen minden egyes résztvevő adatait rögzítették:
"Itt vagy te, a lakóhelyed, a munkahelyed" – mutatott a szokásos
demográfiai információkra. Majd egy másik oszlopra bökött: "Ezek pedig a
testvéredre, a családtagjaidra és a legjobb barátaidra vonatkozó
adatok."
Nicholas
nem akart hinni a szemének. "Abban a pillanatban rájöttem: Úristen, a
vizsgálathoz szükséges adatok mind megvannak nekik!"
A
hagyományos felvételi eljárások nem terjedtek ki a barátok adataira. Ám
a tervezett vizsgálat hosszú időtartama miatt a Framinghamben dolgozó
orvosok aggódtak, hogy a résztvevők esetleg elköltöznek, análkül, hogy
címet hagynának hátra. Úgy okoskodtak, hogy ilyenkor a legjobb barátaik
ismerhetik elérhetőségüket, és ezért, pusztán a páciensek adatainak
érdekében, elkezdték gondosan feljegyezni társadalmi kapcsolataikat is.
Nicholas
és James egy másik vonatkozásban is szerencsésnek bizonyult. Amilyen
kis város volt Framingham 1948-ban, a résztvevők barátainak, vagy a
barátok barátainak nagy része véletlenségből szintén szerepelt az
adatbázisban. Így végül nem volt szükségük az NH 25 millió dollárjára,
análkül is ki tudták deríteni, hogy a betegségek az ismerősöket is
érintik-e. Mindaz, amire Nicholasnak és Jamesnek szüksége volt az
elmélet ellenőrzéséhez, rendelkezésükre állt a kartonokon.
Azt
szerették volna, ha első vizsgálatuk meggyőzően sikerül, ezért olyan
betegségre akartak koncentrálni, amelynek diagnózisa nem a betegek által
önmagukon megfigyelt tünetekre támaszkodik. Végöl némi keresgélés után
az elhízást választották. A diagnózishoz egyedül a testtömegindex (BMI)
megmérésére volt szükség, amely az ember kilogrammban kifejezett súlya
és méterben számított magassága négyzetének hányadosával fejezhető ki. A
diganózis teljesen egyértelmű – a harminc kg/m2 fölötti testtömegindexű ember elhízottnak, huszonöt kg/m2
fölött pedig túlsúlyosnak számít. Ami még fontosabb, minden résztvevőt
kétévente megmértek, ez pedig lehetővé tette a kutatók számára, hogy
három évtizeden át kövessék a testsúly alakulását.
Az
eredmények teljesen érthetetlenek voltak. Nicholas és James azt
találta, hogy ha valamelyik barátunk elhízik, 57%-kal emelkedik annak
kockázata, hogy a következő kettő-négy évben mi magunk is meghízunk. Ha
pedig a legjobb barátunk kerekedik ki, az esély megháromszorozódik.
Ebben az esetben az igazodás esélyei 171%-kal ugranak meg. gyakorlati
szempontból tehát az elhízás éppoly ragályos, mint az influenza vagy az
AIDS, társadalmi kapcsolatainkon keresztül emberről emberre terjed.
Ebből
ijesztően egyszerű konklúzióra jutottak. Ha el akarjuk kerülni az
elhízást, figyeljünk oda barátainkra! Ezt az eredményt azonban nem volt
olyan könnyű megemészteni. Becslések szerint az amerikaiak 65%-a máris
túlsúlyos, ami egy elképesztő, 127 milliós létszámot jelent, akik közül
60 millió kifejezetten elhízottnak számít. A kövér barátok ártanak az
egészségnek és hasonló újságcímek sok embert megbántottak, így ezeket az
eredményeket bosszúsággal fogadták –
különösen, amikor a sajtó "elhízási kórokozóknak" és barátaik kockázati
tényezőjének kezdte nevezni őket. Hamarosan telefonhívások, e-mailek és
levelek áradata érkezett Nicholas és James címére, és nem mindegyik
volt jóindulatú. Volt, aki úgy gondolta, hogy "ezek az egyetemi
nagyokosok már megint beszívtak", amikor az eredményeket napvilágra
hozták, mások úgy érveltek, hogy a vizsgálat alapvetően téves volt.
"Szép kis hisztéria támadt. Mi csak be akartuk mutatni egymásnak az
embereket, aztán félreállni" – emlékezik vissza Nicholas némi derültséggel.
Az
eredmény rövidesen kulturális tényezővé vált, a palackból kiszabadult
szellem saját életét kezdte élni. Egyre több poén utalt erre Jay Leno Esti show-jában, és William Shatner Boston Legal
című sorozatában. Denny Crane azzal fenyegette meg elhízott
beosztottját, hogy elbocsátja, mert egészségügyi kockázatot jelent
számára. Azonban nem mindenki nevetett. Sokak hangulatát ragadta meg a New York Times
egyik olvasójának megjegyzése: "Nagyon elszomorodtam a cikküktől.
Biztos vagyok benne, hogy ezután kevesebb barátom lesz, amiért kövér
vagyok."
A SZÖVEG FORRÁSA: Nyitott Könyvműhely, 2010
Megjegyzések
Megjegyzés küldése