Raymond Kurzweil: A szingularitás küszöbén (részlet)

A nyelvi kompetencia egy új elmélete a rekurziót tartja a kulcsfontosságú képességnek. Noam Chomsky a nyelvről alkotott első elméleteiben sok közös tulajdonságot sorolt fel, amelyek magyarázatul szolgálnak az emberi nyelvek hasonlóságaira. Marc Hauser, Noam Chomsky és Tecumseh Fitch egy 2002-es írásban a "rekurzió" tulajdonságát nevezi meg az emberi faj egyedülálló nyelvi képességének magyarázataként. A rekurzió az a képesség, hogy kisebb részekből nagyobb darabokat alkossunk, majd a nagyobb darabot egy másik struktúra részeként használjuk, és iteratív módon folytassuk ezt a folyamatot. Így tudjuk felépíteni a mondatok és bekezdések bonyolult szerkezetét a korlátozott szókészletből.

   Az emberi agy egy másik kulcsfontosságú jellemzője az előrejelzések alkotására való képesség, beleértve a saját döntései és cselekedetei eredményeinek előrejelzését is. Egyes tudósok szerint az előrejelzés az agykéreg elsődleges funkciója, bár a kisagy szintén fontos szerepet játszik a mozgás előrejelzésében.

   Érdekes módon képesek vagyunk előre jelezni vagy előre megérezni a döntéseinket. Benjamin Libetnek, a Kaliforniai Egyetem fiziológiaprofesszorának a kutatásai azt mutatják, hogy egy cselekvés kezdeményezésére irányuló idegrendszeri aktivitás körül-belül egyharmad másodperccel azelőtt következik be, mielőtt az agy meghozná a döntést, hogy végrehajtja a cselekvést. Libet szerint az következik, hogy a döntés valójában illúzió, "tudatnak nincs szerepe a folyamatban". Daniel Dennett kognitív tudós és filozófus a következőképpen írja le a jelenséget: "A cselekvés először kiváltódik az agya valamelyik részében, majd elindulnak a jelzések az izmokhoz, útközben megállva, hogy közöljék velünk, a tudatos cselekvőkkel, hogy mi történik (és közben jó hivatalnokokra jellemző módon meghagynak minket, a csetlő-botló elnököket, abban az illúzióban, hogy mi indítottuk el az egészet.)

   A közelmúltban elvégeztek ezzel kapcsolatban egy kísérletet, amelyben a neurofiziológusok elektromosan ingerelték az agy bizonyos pontjait, hogy bizonyos érzelmeket kiváltsanak. A vizsgált személyek azonnal kitaláltak valamilyen magyarázatot arra, hogy miért érzik a felmerülő érzelmeket. Régóta tudjuk, hogy azoknál, akiknél a bal és a jobb agyfélteke között megszűnik a kapcsolat, az egyik fele (általában a verbálisabb bal agyfélteke) bonyolult magyarázatokat ("konfabulációkat") gyárt a másik oldal által kezdeményezett cselekvésekre, mintha a bal agyfélteke lenne a jobb agyfélteke sajtószóvivője.

   Az emberi agy legbonyolultabb képessége - amit én a csúcstechnikájának tartanék - az érzelmi intelligencia. Agyunk összetett és sokszorosan összekapcsolódott hierarchiájában a tetején ott feszeng a képességünk arra, hogy több más magas szintű funkció között érzékeljük az érzelmeket, és adekvát reakciókat adjunk rájuk, hogy részt vegyünk a társas helyzetekben, hogy legyen erkölcsi érzékünk, hogy megértsük a vicceket, és hogy érzelmi reakciókat adjunk a zenére és a képzőművészeti alkotásokra. Nyilvánvaló, hogy az érzékelés és az elemzés alacsonyabb szintű funkciói hozzájárulnak az agyunk érzelmi működéséhez, de már kezdjük megismerni a szóban forgó agyterületeket, sőt elkezdtük modellezni azokat az idegsejtfajtákat, amelyek az ilyen ügyekkel foglalkoznak. 

   A legújabb megismerések azoknak a próbálkozásainknak az eredményei, hogy megértsük, miben különbözik az ember agya a többi emlősétől. A válasz az, hogy a különbségek minimálisak, de kulcsfontosságúak, és segítenek felismerni, hogyan dolgozza fel az agy az érzelmeket és az érzéseket. Az egyik különbség az, hogy az embereknek nagy agykérge van, ami a tervezésre, döntéshozatalra és az analitikus gondolkodás egyéb formáira való erősebb képességünket tükrözi. Egy másik kulcsfontosságú megkülönböztető vonás az, hogy az érzelmi töltéssel rendelkező szituációkat különleges, orsósejtnek vagy Von Economo-neuronoknak nevezett idegsejtek kezelik, amely csak az emberekben és néhány nagy majomban találhatók meg. Ezek az idegsejtek nagyok, hosszú nyúlványaikat csúcsdendriteknek nevezik, és számos kapcsolatot hoznak létre sok más agyterülettel. Ez a fajta "mély" összekapcsoltság, amiben egyes idegsejtek több terület között biztosítanak kapcsolatot, egyre nagyobb mértékben fordul elő, ahogy felfelé haladunk az evolúciós létrán. Érzelmi reakcióink bonyolultságát tekintve nem meglepő, hogy az érzelmek kezelésében és az erkölcsi ítéletekben részt vállaló orsósejtek ennyire sok kapcsolatot hoznak létre.

   Az viszont megdöbbentő, hogy milyen kevés orsósejt létezik ezen a területen: mindössze 80 000 található az emberi agyban (körülbelül 45 000 a jobb agyféltekében és 35000 a bal agyféltekében). Úgy tűnik, ez a szerény, de kimutatható egyenlőtlen megoszlás magyarázza azt a megfigyelést, hogy az érzelmi intelligencia a jobb agyféltekéhez tartozik. A gorilláknak 1600 ilyen sejtjük van, a bonobóknak körülbelül 2100, a csimpánzoknak pedig körülbelül 1800. Más emlősökben egyáltalán nem található meg. (A könyv megírása óta cetfélék és elefántok agyában is felfedeztek ilyen sejteket.

   Dr. Arthur Craig, a phoenixi Barrow Idegtudományi Intézet munkatársa a közelmúltban elkészítette az orsósejtek leírását. A testből, a bőr, az izmok, a szervek és egyéb területek idegeiből érkező inputok (a becslések szerint több száz megabit per másodperc sebességgel) beáramlanak a felső gerincvelőbe. Ezek üzeneteket visznek az érintésről, a hőmérsékletről, a savszintekről (például az izmok tejsavszintjéről), a táplálék mozgásáról az emésztőrendszerben, és még sok másféle információt. Az adatokat az agytörzs és a középagy dolgozza fel. A Lamina I. nevű gerinvcelői területhez tartozó idegsejtek elkészítenek egy, a test aktuális állapotát tükröző térképet, hasonlót ahhoz, amilyet a légiforgalmi irányítók használnak a repülőgépek nyomon követésére.

   Az információ ezután áthalad egy mogyoró nagyságú területen, a hátsó ventromediális magon (VMN), amely a testi állapotokra - például "ez borzalmas ízű", "micsoda bűz", vagy "ez a könnyed érintés izgató" - adott bonyolult reakciókat számítja ki. Az egyre kifinomultabb információ végül az agykéreg két inzulának, "szigetnek" nevezett részébe jut. Ezek a kisujj nagyságú struktúrák az agykéreg bal és jobb oldalán helyezkednek el. Craig szerint a VMN és a két inzula "egy rendszer, ami az anyagi ént képviseli".

   Noha a mechanizmusokat még nem ismerjük, ezek a területek létfontosságúak az öntudat és a bonyolult érzelmek szempontjából. Más állatokban sokkal kisebbek. A makákók VMN-je például körülbelül homokszem nagyságú, az alacsonyabb szintű állatoké pedig még kisebb. Ezek a megállapítások egybecsengenek azzal az egyre kiterjedtebb konszenzussal, hogy az érzelmeink szoros kapcsolatban állnak azokkal az agyterületekkel, melyek a test térképeit tartalmazzák. Ezt a nézetet különösen dr. Antonio Damasio, az Iowai Egyetem kutatója támogatja. Azzal a nézettel is egybecsengenek, hogy a gondolkodásunk jelentős része irányul a testünk felé: a megóvására és javítására, a miriádnyi szükséglete és vágya kielégítésére.

   A közelmúltban felfedezték a testből érzékszerbi információként induló jelek feldolgozásának egy következő szintjét is. A két inzula adatai a jobb oldali sziget elején lévő kis területre, a frontoinzuláris kéregbe kerülnek. Ez az a terület, ahol az orsósejtek találhatók, és fMRI-vizsgálatok kimutatták, hogy különösen aktív, amikor valaki magas szintű érzelmeket, például szerelmet, haragot, szomorúságot és szexuális vágyat él át. Az orsósejteket erősen aktiváló szituációk közé tartozik az is, amikor valaki ránéz a szerelmére, vagy meghallja a gyermeke sírását.
   Az antropológusok szerint az orsósejtek tíz-tizenötmillió évvel ezelőtt jelentek meg a majmok és a hominidák (az emberfélék családja) még felfedezésre váró közös ősénél, és körülbelül százezer évvel ezelőtt ugrásszerűen megnőtt a számuk. Érdekes módon az újszülötteknek nincsenek orsósejtjeik, csak négy hónapos kor körül kezdenek kialakulni, és egy-hároméves kor között nő meg jelentősen a  számuk. Ugyanebben az életszakaszban alakul ki a gyerek erkölcsi érzéke és a magas szintű érzelmek - például a szeretet - átélésére való képessége.
   Az orsósejtek abból nyerik erejüket, hogy hosszú csúcsdendritjeik össze vannak kapcsolódva sok egyéb agyterülettel. A maga szintű érzelmekre, amelyeket az orsósejtek feldolgoznak, ennélfogva hatással van az összes perceptuális és kognitív agyterületünk. Ennélfogva nehéz lesz az orsósejtek pontos működését visszafejteni, amíg nincsenek jobb modelljeink azokról a területekről, amelyekkel kapcsolatban állnak. Mindazonáltal figyelemre méltó, milyen kevés idegsejt hozható közvetlen összefüggésbe ezekkel az érzelmekkel. Ötvenmilliárd idegsejt található a kisagyban, amelyek a készségekkel kapcsolatos információkkal foglalkoznak, több milliárd az agykéregben, amelyek a percepció transzformációit és a racionális tervezést végzik el, de mindössze körülbelül nyolcvanezer orsósejt foglalkozik a magas szintű érzelmekkel. Fontos rámutatni, hogy az orsósejtek nem végeznek racionális problémamegoldást, és ezért nincs racionális kontrollunk a zenére adott reakcióink vagy a szerelem fölött. Az agy többi része viszont keményen igyekszik értelmet találni rejtélyes magas szintű érzelmeinkben.

A SZÖVEG FORRÁSA: AD ASTRA KIADÓ, 2013
Fordította: Ad Astra Kiadó