Jeffrey K. Liker: A Toyota-módszer (részlet)

Előbb nézzük meg Amerikát, utána tervezzünk Amerikának!

A 2004-es Sienna a Toyota szerint jelentős újratervezés eredménye - a népszerű egyterű megújult és továbbfejlesztett változata. Nagyobbra, gyorsabbra, finomabbra, csendesebbre és kb. 1000 dollárral olcsóbbra tervezték, mint az elődjét. Számos apró, mégis fontos fejlesztésre is sor került, amelyek megkönnyítik az életet az észak-amerikai vezetők számára. A fejlesztések nagy része a genchi genbutsunak (menj, és nézd meg a saját szemeddel) köszönhetően született meg.

   Yuji Yokoját jelölték ki a Sienna-fejlesztés vezető projektmérnökének. Az elsődleges piac az USA és Kanada, némi mexikói értékesítéssel kiegészítve. Yokoya korábban japán és európai projekteken dolgozott, de észak-amerikai gépkocsin még soha. Megnézte Észak-Amerika különféle tájait, de nem az észak-amerikai piacra gépkocsit fejlesztő vezető projektmérnök szemével. Ezért úgy érezte, hogy nem igazán érti az észak-amerikai piacot. A helyében más vezetők valószínűleg marketingadatokat tanulmányoztak volna, de ez a Toyotánál csak egy lehetőség a sok közül. Yokoya ehelyett a fölötteséhez fordult, és megkérdezte, elmehet-e egy hosszú autóútra. Ezt mondta:"Be akarom járni autóval az USA mind az 50 államát, Kanada mind a 13 tartományát és Mexikó minden zegét-zugát."

   Andy Lund a Toyota Műszaki Központ egyik amerikai programmenedzsere volt. Őt jelölték ki Yokoya mellé, agy alkalma nyílt az út kanadai szakaszán részt venni az utazáson. Az alábbi esettel példázta, hogy Yokoya milyen elszántan igyekezett mindent megnézni a saját szemével. Egy Rankin Inlet nevű, nunavuti, kanadai kisvárosban jártak:

"Egy nagyon kicsi repülőtéren landoltunk, és próbáltunk autót bérelni, de az egész városban nem volt autóbérlő cég. Ezért Yokoya-san hívott egy taxit. Egy egyterű érkezett. Megpróbált szót érteni a sofőrrel, de a sofőr nem beszélt elég jól angolul ahhoz, hogy megértse Yokoya-san kívánságát. Végül a taxisofőr fia tolmácsolt. A sofőr beleegyezett, hogy bérbe adja Yokoya-sannak az autót, hogy vezethesse. Kiderült, olyan kicsi volt a város, hogy Yokoya-san pár perc alatt bejárta a mindössze néhány útját."

Yokoya megvalósította az elképzelését: az USA minden államában vezetett Alaszkától Hawaiig, valamint Kanada és Mexikó valamennyi részén is. A legtöbb esetben tudtak Toyota Siennát bérelni, így kitapasztalhatták, milyen továbbfejlesztésekre szorul. Ennek köszönhetően számos olyan változtatást javasolt a tervezést illetően, amelyek egy Japánban született és Japánban élő mérnöknek soha nem jutottal volna az eszébe. Például:

1, A kanadai utakat középen jobban megemelik, mint az USA-ban, talán mert sok hó esik. Miközben Kanadában autóztak, arra a következtetésre jutottak, hogy nagyon fontos az egyterű kisodródásának megakadályozása.

2, Amikor áthajtottak egy hídon a Mississippi fölött, nagyon erős széllökés kapta oldalba az autót, és Yokoya rájött, hogy nagyon fontos, hogy a gépkocsi ellenálljon az oldalszélnek. Ontario szeles vidékein utazva riadtan tapasztalta, hogy milyen sebezhető az egyterű a kamionok mellett elhaladva. Érezhető, hogy az új sienna sokkal stabilabban ellenáll az oldalszélnek.

3, Amikor Santa Fe szűk utcáin hajtott a régi Siennával, Yokoya úgy találta, hogy nehezen veszi az éles kanyarokat, ezért 90 cm-rel csökkentette a fordulókört. Ez óriási eredmény, tekintve, hogy az új változat ráadásul jóval nagyobb is.

4, Miközben Yokoya gyakorlatilag a Siennában élt a hosszú utak során, megtanulta értékelni a pohártartókat. japánban általában kisebbek a távolságok. Lehet ugyan dobozos üdítőt kapni, de inkább az a szokás, hogy a kocsin kívül isznak. Amerikában látta, hogy a hosszú utak során gyakori, hogy valaki egy megkezdett és egy másik, teli pohár vagy üveg kávét vagy vizet visz magával. Nem szívesen keresgélnek szomjasan üzletet. Ezért személyenként két pohártartóra mindenképp szükség van, de inkább háromra, ha valaki egy pohár kávét és két üveg vizet is szeretne magával vinni. A Siennában 14 stabil pohár- és palacktartót helyeztek el. Ezenkívül számtalan rekeszt és zsebet is kialakítottak a hosszú utakra gondolva.

5, Yokoya azt is észrevette, hogy az amerikaiak inkább az autóban esznek, minthogy rászánják az időt a megállásra. Japánban nagyon ritka, hogy az autó vezetője menet közben egyen, részben azért, mert az utak keskenyebbek, és a teherautók között kell cikázni, így a vezetőnek nagyon kell koncentrálnia a forgalomra, és időnként feltétlen meg kell állnia pihenni. A tágas amerikai autópályákon sokkal kényelmesebb az utazás, különösen a sebességtartó automatika alkalmazásával. Így Yokoya rájött, milyen jól jön, ha a vezetőülésből elérhető helyen, lecsukható tálcán tárolható a hamburger és a sült burgonya. Korábban már alkalmazták ezt a megoldást a Japánban forgalmazott Toyota egyterűeknél, de az észak-amerikai piacon sokkal nagyobb hasznát veszik. 

A hosszabb egyterű eredeti ötlete is a genchi genbutsu alapelv alkalmazásának köszönhető. Dr. Akihiko Saito, a Toyota globális kutatás-fejlesztési vezetője hitt abban a formatervezési eszmében, miszerint a "kis méret a lényeg". Az eszme lényege, hogy a lehető legkisebb külső méretekre törekedjünk a gépkocsi súlyának minimalizálása érdekében, miközben megvalósítjuk a kívánt méretű utasteret. Amikor ellátogatott az Ann Arbor-i Toyota Műszaki Központba, elment a Home Depot-ba. Megállt a parkolóban és figyelt (...). Saito azt látta, hogy az amerikaiak nagyméretű termékeket vásárolnak, például 120x240 cm-es furnérlapokat, azután felteszik a pickupjuk és a Honda Odyssey-jük rakterére. A műszaki központba visszatérve azt is látta, hogy a Honda Odyssey-be befér a furnérlap, de az akkori Siennába nem. Saito úr azonnal jóváhagyta, hogy az új Sienna alkalmas legyen a 120x240-es furnérlap befogadására.

Fordította: Darnyik Judit

A SZÖVEG FORRÁSA: HVG Könyvek, 2008