Erdős Virág: Ezt is elviszem magammal...

 
 
viszem a régen kihízott nacim viszem a kelet-német származású macim ezernyi véglet közül a köztest viszem a Csokonai Vitéz Mihály Összest ott lesz az ágyam ahova fekszem elviszem alvókának egy-két régi ex-em viszem a barnát viszem a szőkét viszem a felhalmozott kapcsolati tőkét

 viszem a tutit
 viszem a gagyit
 viszem az otthonkában
 utcára tett nagyit
 megannyi némán
 átbliccelt évet
 elviszem magammal a
 szentendrei HÉV-et
 viszem a Marcsit
 viszem a Karcsit
 elviszem Kenesétől
 Keszthelyig a Balcsit
 kicsit a nyarat
 kicsit a telet
 viszem a mindörökké-Moszkva-
 Moszkva teret
 
 
 apuka titkát
 anyuka aranyát
 elviszem magammal a
 Bácskát meg a Baranyát
 viszem a bölcsit
 viszem a temetőt
 viszem a csokoládé-
 barna bőrű szeretőm
 viszek egy búval
 bevetett földet
 viszem a pirosat a
 fehéret a zöldet
 elviszem ezt is
 elviszem azt is
 viszem a jófiút de
 elviszem a faszt is
 
 
 viszem a bankot
 viszem a pálmát
 elviszem minden igaz
 magyar ember álmát
 viszek egy csontig
 lelakott testet
 viszont az nem kérdés hogy
 Buda helyett: Pestet
 viszek egy szívet
 viszek egy májat
 viszek egy kívül-belül
 lakhatatlan tájat
 naná hogy úgy van
 ahogy azt sejted:
 viszek egy lassú burján-
 zásnak indul sejtet
 
 
 viszek egy csúnyán
 beszopott mesét
 viszem a legesleges-
 legutolsó esélyt
 ki tudja, lesz-e
 búcsúzni időm
 viszem a Duna-parton
 levetetett cipőm
 mit bánom úgyis
 elviszem lazán
 elviszem gond nélkül a
 hátamon a hazám
 aki ma büntet
 az holnap lövet
 viszek egy mindig vissza-
 visszahulló
 követ...

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések