Ralph W. Moss: Szent-Györgyi Albert (részlet)

Új kapcsolatain keresztül Albert egyre több politikai szerepet vállalt. 1943-ban más értelmiségiekkel együtt megalapította a Polgári Demokrata Pártot, és kapcsolatot keresett az illegálisan szerveződő titkos mozgalmakkal is.

Volt egy csoportom. Szerveztük a Hitler-ellenes és egyéb ellenállást is. Nagyon óvatosnak kellett lennem, mert az egész ország tele volt kémekkel. Minden második ember náci kém volt. Halálos fenyegetéssel még tisztességes embereket is arra kényszerítettek, hogy titokban nekik dolgozzanak.

A kiáltvány által keltett indulatok 1943 elejére elcsitultak. Ekkor gróf Bethlen István vezetésével az ellenzék néhány prominens tagja felkereste Albertet. Bethlen távolról sem volt rebellis. Az 1920-as években ő dolgozta ki a Horthy-rendszer jobboldali politikáját. De ő és barátai is olvasták a falfirkákat: "Vesztükbe kövesd Hitlert és a Tengelyt!" Az oroszok ellentámadásba lendültek. Magyarországon minden magántulajdon veszélybe került. Bethlent "valamennyi olyan erő elfogadta vezetőjének, amely szemben állt az új szélsőjobboldali politikával".

   Bethlen bátor javaslattal jött Alberthez: kezdjenek titkos tárgyalásokat a szövetségesekkel. A hasonló korábbi kísérletek kudarcot vallottak. Az új próbálkozáshoz Bethlen biztosítaná a pénzt és a jegyet Isztambulba. Albertnek érintkezésbe kellene lépnie a brit és az amerikai titkosszolgálattal, hogy a különbékéről próbáljon tárgyalni velük.

   Albert hiúságának hízelgett, hogy ez a rendkívül gazdag és befolyásos ember hozzá fordult. - De miért pont én? – kérdezte. Bethlen elmondta, hogy a britek egyetlen magyarban sem bíznak annyira, mint benne. Mivel Albert gyakran utazik tudományos előadásokat tartani, ennek "leple" alatt feltűnés nélkül utazhatna a semleges Törökországba.

   Az egész terv – mai szemmel legalábbis – veszélyesnek és naivnak tűnik, Albert mégis elvállalta. Azt hitte, hogy egy évvel lerövidítheti a háborút, mivel Magyarország nélkül a tengelyhatalmak hamarabb összeomlanának. Küldetése során persze meg is ölheti a Gestapo, de úgy tűnt, hogy ez csak növelte elszántságát. Azok közé a ritka emberek közé tartozott, akik a veszéllyel szemben immunisnak érzik magukat, ezért időnként felelőtlenül kockáztatják saját biztonságukat. A sors iróniája, hogy mintha éppen ez a magatartás védte volna, mint valamiféle pajzs.

   Ha már elvállalta a megbízatást, akkor növelni akarta a tétet. Bethlen arra kérte, hogy az ellenzék nevében lépjen kapcsolatba a szövetségesekkel. A gyenge magyar ellenzéket azonban senki sem vette komolyan. Maga is ellenzéki párt vezetője volt, ezért tudta, hogy befolyása mennyire korlátozott. A felkérésnek kizárólag akkor lenne értelme, ha az magától a kormánytól jönne. Albert, nemes küldetésének tudatán felbátorodva, meghallgatást kért a miniszterelnöktől.

   Ezzel a lépéssel életét kockáztatta, mivel amit javasolni akart, az egyenlő volt a hazaárulással. Albert azonban bízott megérzésében. Kállay, minden elképesztő jobboldali megnyilatkozása ellenére, a felszín alatt "rendes fickónak" látszott. Albert kiterítette kártyáit: 

Elmondtam neki terveimet arról, hogy Isztambulba megyek. Kállay látszólag náci volt, de gyanítottam, hogy valójában jó magyar, és csak a lehetőségre vár, hogy országát a másik oldalra vigye át. Sejtésem igaznak bizonyult. Ahelyett, hogy elrendelte volna letartóztatásomat, kérte, hogy képviseljem őt, és hogy bizonyos üzeneteket adjak át a szövetségeseknek.

   Szent-Györgyi elmondása szerint csak megérzésében bízott, Kállay azonban már korábban is tett néhány, kifejezetten a szövetségeseknek szánt gesztust. Gyanította például, hogy a náci "kitelepítési" program valódi célja a zsidók megsemmisítése, ezért feloszlatta a "zsidó kérdés" megoldásával megbízott szervezetet.

   1943 február elején Albert vonatra ült, és a németbarát Románián és Bulgárián keresztül Isztambulba érkezett. Frey Andrással, az ellenzéki Magyar Nemzet külpolitikai rovatnak vezetőjével kellett találkoznia, aki röviddel előtte érkezett Isztambulba. A német titkosszolgálatnak gyanús volt Frey; a náci jelentésben "nagyon intelligens fél-zsidó"-nak nevezték.

– Megkerestema  fickót – mesélte Albert –, és elmondtam neki, mi a szándékom. Azt mondta: "Rendben van, jöjjön holnap egy bizonyos klubba, és ott majd bemutatom diplomatáknak." – A kémektől hemzsegő Isztambul, minaretjeivel és sötét sikátoraival olyan volt, mintha egy Eric Ambler-krimi helyszíne elevenedett volna meg:

A klubban két emberrel találkoztam, akik nem beszéltek sokat, csak ezt mondták: "Holnap délután hatra menjen ebbe és ebbe az isztambuli kerületbe, ilyen és ilyen utcába, az ilyen és ilyen számú ház előtt egy kék Buick várja majd. Ne kérdezzen semmit, csak ugorjon be az autóba."

Mindez nagyon különös volt számomra, mivel biokémikus vagyok - és nem kém.

Szóval beugrottam az autóba. Este volt már, és sokáig mentünk. Valamerre kifelé vittek a városból. Nem tudom, hova, mert már semmit sem lehetett látni. Aztán megálltak és bekísértek egy házba, ahol egy úriember várt, aki azt mondta, hogy ő a brit titkosszolgálat vezetője.

   A brit hírszerzés parancsnoka a Socony-Vacuum Olajtársaság képviselőjeként dolgozott Isztambulban. Albert átadott neki egy memorandumot Kállayval történt találkozójáról. Abban szó szerint a következő állt:

Mielőtt elhagytam a házamat, találkoztam a miniszterelnökkel. Elmondtam neki, hogy megpróbálok kijönni és igyekszem Steinhardt úrral beszélni (az amerikai követ Ankarában); megkérdeztem tőle, hogy lehetnék-e valamiben a segítségére. A miniszterelnök arra kért, mondjam meg Steinhardtnak, hogy 1) nem ad több katonát, sem fegyvert Németországnak, 2) alkalmanként ugyan hangosan kell a zsidók ellen uszítania, de gyakorlatilag semmit sem tesz ellenük, és 70 000 zsidó menekültet bújtat az országban, 3) mostanáig azért nem tudott más politikát folytatni, mert a németek megszállták volna Magyarországot, általános mozgósítást rendeltek volna el a szövetségesek ellen, a zsidókat pedig kiirtották volna.

   Albert kijelentette, hogy felhatalmazták a fegyverszünet konkrét feltételeinek megtárgyalására, és elegendő befolyása van ahhoz, hogy a "kormány politikáját a megfelelő időben a kívánatos irányba mozdítsa el". Ez a pillanat hevében született merő túlzás volt, mivel Albert annyira fontosnak érezte saját szerepét.

   Albertet tájékoztatták, hogy javaslatait rádión továbbítják Londonba, és a következő napra egy második találkozót is megbeszéltek. Aztán visszavitték a szállodájába. A "Prof" érthetően ideges volt. Ugyanakkor izgalommal töltötte el, hogy egy bizánci stílusú, igen kockázatos cselszövésben vesz részt. Mindez nagyon távol esett biokémiai kísérleteitől. "Az ügyet az tette izgalmassá, hogy egészen a végéig nem tudtam biztosan, vajon a brit vagy a német titkosszolgálattal tárgyalok."

Fordította: dr. Bakács Tibor
A SZÖVEG FORRÁSA: Typotex Elektronikus Kiadó Kft., Budapest