Isaac Asimov: Alapítvány (részlet)

Mit tennél, ha a jövő matematikai módszerekkel feltérképezhető lenne? (És már elköltötted a lottónyereményt...)

KÉRDÉS: Tudatában van ön annak, dr. Seldon, hogy arról a Birodalomról beszél, amely tizenkétezer éve fönnáll,  sok-sok emberöltő minden megpróbáltatását túlélte, és amely egy kvadrilliónyi emberi lény jóakaratát és szeretetét élvezi?

VÁLASZ: Én nagyon jól ismerem a Birodalom mostani és múltbeli helyzetét. Nem akarok tiszteletlen lenni, de jobban ismerem, mint bárki ebben a teremben.

KÉRDÉS: És mégis a pusztulását jósolja?

VÁLASZ: Ez a jóslat matematikára épül. Távol áll tőlem mindenféle morális ítélet. Ami engem illet, én is sajnálom, aminek be kell következnie. Még ha el is ismernénk, hogy a Birodalom rossz dolog (ami távol áll tőlem), az összeomlását követő anarchia sokkal rosszabb lesz. Az én tervem éppen ezt az anarchiát van hivatva megakadályozni. Ezzel szemben a Birodalom bukása, uraim, gigantikus esemény, amelyet nem könnyű megakadályozni. A bukást olyan erők készítik elő, mint az erős ödő bürokrácia, a kezdeményező szellem hanyatlása, a kasztok megmerevedése, a kíváncsiság megrekedése - száz meg száz egyéb tényező. És ez a folyamat, mint mondtam, évszázadok óta tart, és túlságosan széles és erőteljes a sodrása ahhoz, hogy egykönnyen gátat lehetne emelni az útjába.

KÉRDÉS: Ki merné tagadni, hogy a Birodalom ma is egykori ereje teljében virul?

VÁLASZ: Amit látnak, az csak az erő látszata. Ki merné föltételezni, hogy nem örök életű ez az erő? De a korhadt fatörzs is, ügyész úr, mindaddig megőrzi hajdan volt erejének látszatát, amíg a szélvihar ketté nem roppantja. Az a szélvihar, amely most is itt süvít a Birodalom ágai között. Hallgassanak csak oda a pszichohistória fülével, és meg fogják hallani a törzs recsegését.

KÉRDÉS: (bizonytalanul) Nem azért vagyunk itt, dr. Seldon, hogy szónok...

VÁLASZ: (magabiztosan) A Birodalom eltűnik, és mindent, ami jó benne, magával ragad. Fölhalmozott tudása szertefoszlik, és a rend, amelyet létrehozott, elenyészik. Vége-hossza nem lesz a bolygóközi háborúknak; a bolygóközi kereskedelem lehanyatlik; a népesség száma megfogyatkozik; egész világok szakadnak le a Galaxis testéről. És ez lesz a dolgoknak a rendje.

KÉRDÉS: (kicsiny hang a nagy csöndben) Mindörökre?

VÁLASZ: A pszichohistória, amely meg tudja jósolni a bukást, arra is képes, hogy mondjon valamit a rákövetkező sötét korszakról. A Birodalom, uraim, mint az imént itt elhangzott, tizenkétezer év óta áll fönn. A bukását követő sötét időszak nem tizenkét-, hanem harmincezer évig fog tartani. Eljön majd egy Második Birodalom, de a közte és a mi civilizációnk közötti űrt ezer embernemzedék szenvedése fogja betölteni! Ez az, amit meg kell akadályoznunk.

KÉRDÉS: (egy kissé magabiztosabban) Ön ellentmond önmagának. Az imént azt állította, hogy nem tudja megakadályozni Trantor pusztulását, s ennélfogva a Birodalom bukását – az úgynevezett bukását.

VÁLASZ: Most sem állítom, hogy meg tudnánk akadályozni a bukást. De még nincs túl későn, hogy a rákövetkező zűrzavaros időszakot le tudjuk rövidíteni. Uraim, ha a csoportom szabad kezet kap, el tudjuk érni, hogy az anarchia időszakát egyetlen évezredre zsugorítsuk össze. A történelem érzékeny pillanatához érkeztünk  el. Az események föltorlódó áradatát csak egy kicsit, csak egy parányit kell eltértenünk útjából – sokat nem lehet, de talán ez is elég lesz ahhoz, hogy az emberiség történelméből huszonkilencezer év nyomorúságát elsodortassuk vele.

KÉRDÉS: És hogy akarja ezt végbevinni?

VÁLASZ: Úgy, hogy megmentjük az emberi nem tudását. Az emberi tudás egésze elérhetetlen egy ember számára, de akár ezer ember számára is. A társadalom szövetének szétfoszlásával a tudomány is millió darabra hullik. Az egyes ember csak végtelenül parányi részecskéjét fogja ismerni a megismerhetőnek, és egymagában mit sem tud kezdeni vele. Az önmagukban értelmetlen ismeretmorzsákat senki sem fogja továbbadni. El fognak kallódni a nemzedékek során. Ezzel szemben, ha mi most egyetlen gigászi halomba össze fogjuk gyűjteni az egész tudást, az sohasem vész el. Az eljövendő nemzedékek rá fognak építeni ahelyett, hogy folyton újra kellene mindent kezdeniük. Ilyenformán harmincezer év munkáját egy évezred is el fogja végezni.

KÉRDÉS: Ennyi az egész...

VÁLASZ: Ennyi az egész tervem. Az a harmincezer férfi, asszonyostul és gyerekestül annak szenteli az életét, hogy előkészítse az "Enciklopédia Galacticát". Életük kevés lesz rá, hogy befejezzék. Én még azt sem érem meg, hogy igazából elkezdődjék a munka. De arra az időre, amikor Trantor végzete bekövetkezik, elkészül a mű, és a Galaxis minden nagyobb könyvtárában ott lesz belőle egy-egy példány.

Fordította: Baranyi Gyula

A SZÖVEG FORRÁSA: Kozmosz Könyvek, 1971