Hamvas Béla: A jóisten uzsonnája
Vannak
emberek, akik epret is úgy esznek (itt ugye ez mást, többet is jelent),
hogy attól kezdve komolyan kell vennünk az életet.
Június a piros hó nap. Mint ahogy a május a zöld és az augusztus az aranysárga. Júniusban nyílik a pipacs.
Piros Pünkösd, amikor a Szent Szellem a földön piros lángnyelv
alakjában megjelenik. A piros gyümölcs hónapja, cseresznye, meggy, eper,
málna, ribizke. És amin nem lehet eléggé csodálkozni, ez nem a sóvár és
megvadult piros. E gyümölcsökben semmi kihívó nincs, ellenkezőleg,
valamennyi csupa nevetés. Derült és gyermekpiros ez, az év első
természetének színe.
Júniusban kell enni. Az ember körülbelül fél kiló teljesen érett eperre számítson tizenkét-tizenöt deka porcukrot. Az általános vélemény, hogy a gyümölcsöt és a cukrot legjobb rétegesen elhelyezni,
és az epret kicsit megtörni, csak azért, mert így bővebb levet ereszt.
Mikor ez elkészült, két deci tejfölt kell ráönteni. A mennyiség lehet
valamivel több, vagy kevesebb, ízlés szerint. A túlzástól tartózkodni
kell. Sokan a tejszínt részesítik előnyben, de ezek az emberek az étel
lényegét félreértik. A június nem az átható cukor, hanem a gyengédebb
friss és enyhén savas gyümölcs hónapja. A tejszín alkalmazása tévedés. Később, a hónap végén a szamócához már megengedhető, é s
vannak, akik málnához, főként a tejberizshez készített friss
málnakompóthoz nem hajlandók mást enni, mint tejszínt. Ez így helyes. De
a tejszín az eperhez hibás ízlésre vall. A hibás ízlés hibás
értékeléshez, ez pedig hibás életrendhez vezet, ezért az ilyesmit
kerülni kell.
Az elkészítés
módja lehet, hogy az ember egy réteg epret, egy réteg cukrot és egy
réteg tejfölt helyez el egymás fölött, és a gyümölcsöt éppen csak hogy
egy kicsit megnyitja. Mások a gyümölcsöt épen hagyják, és a tejfölt a
tetejére öntik, hadd szivárogjon le, oldja fel a cukrot, és vonja ki az
eper levét. Az edény fenekén rózsaszínű ital gyűlik össze, s a
leghelyesebb, ha az ember, miután az epret megette, úgy ahogy van, nem
kanállal eszi meg, hanem megissza. Ez az uzsonna tökéletes befejezése.
A
bűnbeesett ember a tejfölös epret a jégszekrénybe teszi, és
természetellenesen lehűti. Ez ellen a leghatározottabban tiltakozni
kell. Bizonyos hőfokon alul a gyümölcs ízéből éppen úgy veszít, mint a
bor. A helyes mérték a pincehőfok, vagy ami ugyanaz, az ember az edényt,
tulajdonképpen az eszményi a cserépedény, a fém elvetendő, a kútba
ereszti és néhány óráig ott tartja. Legjobb az epret délelőtt a friss
reggeli szedésből, délelőtt tíz óra tájban elkészíteni, és délután
három-fél ,négyig hűvös helyen tartani. Mert a tejfölös eper
elfogyasztásának klasszikus ideje, amikor a déli hőség már fölengedett
és a levegő enyhülni kezd, vagyis fél négy. A Jóisten, amikor délutáni
szundikálásából felébred, az epret ilyenkor eszi uzsonnára. Odateszi az
árnyékos teraszra, az asztal fölé a diófa hajlik, ott eszi meg
kiskanállal, mielőtt ismét a szőlőbe megy. Mert aki nem tudná a Jóisten a
világon a legmagasabbrendű munkát végzi, vagyis szőlőműves. Uzsonna
után megnyugodott gyomorral és kedéllyel a rafiát övébe dugja, a
metszőollót zsebre teszi, a kapát megfogja és kimegy a tőkék közé, hogy a
szabálytalan hónaljhajtásokat levagdossa, a lazult vesszőket
megigazítsa, és ahol gyomot talál, azt kikapálja.
A SZÖVEG FORRÁSA: Patmosz - Medio Kiadó, 2008
Megjegyzések
Megjegyzés küldése