Faludy György: Mégis választanánk-e?

Választanánk-e más kort, mint amelyikben élünk?











S mégis választanánk-e más kort, mint ezt
a kort, amelyben élünk?
Az ókori Athént, fogorvos, kloroform és
gyógyszer nélkül?
A kolerát, a bubópestist, csak azért,
hogy felmenjünk éjjel
a Párthenonhoz s reggelenként néhány
szót váltsunk Szókratésszel?

Az Antoniusok Rómáját, hol a környezet
durvasága
szétroncsol már gyerekkorodban, ha nem
születsz felső osztályba?
Leonardo Firenzéjét, amely oly szép volt
s oly fanyarédes,
hol váltóláz öl meg korán, vagy
Fra Girolamo megéget?

Nem. Élni itt volt jó, a szabad kétszáz
esztendős korszak végén,
mikor a múlt minden hegylánca, ha
az alkonyban hátranéztél,
gyöngyházkék, érthető és éles; s mikor
magunkat is így láttuk

perspektívában; tudtuk, mi jön; s mikor
így állunk, ahogy állunk
s nézzük a lassan ránk hulló
ködöt
s a szakadékot lábaink előtt.

A SZÖVEG FORRÁSA: Internet