Barabási Albert-László: Villanások (részlet)

Minden mindennel összefügg, szóval a legjobb barátod miatt vagy kövér

A valaha végzett talán legkiterjedtebb egészségügyi felmérés, a framinghami szívvizsgálat 1948-ban kezdődött. A Boston University kutatói kiterjedt fizikai vizsgálatok és életmódinterjúk sorozatát indították el a massachusettsi Framingham 5209 lakója körében. 1971-ben a résztvevők gyermekeit, 2002-ben pedig az unokákat is bevonták, és arra kérték őket, kétévente térjenek vissza orvosi felmérésre és néhány laboratóriumi vizsgálatra. Ennek a monumentális vizsgálatnak a jelentőségét aligha lehet túlbecsülni – a szívbetegségekkel kapcsolatos tudásunk a koleszterintől a magas vérnyomás szerepéig mind a framinghami felmérésre támaszkodik.

Nicholas és James nem kifejezetten a szívbetegség iránt érdeklődött. Tudták azonban, hogy rengeteg pénzt és energiát spórolhatnak meg, ha kísérleti alanyaikat Framinghamből választják, hiszen ott a város számtalan lakójának betegségtörténetét már korábban katalogizálták. Nicholas és James dolga mindössze annyi volt, hogy megkeressék alanyaik barátait, és az ő betegségtörténetüket is begyűjtsék.

Akármennyire igyekeztek is takarékoskodni, a projekt még így is megdöbbentően sok pénzt, 25 millió dollárt emésztett volna fel. A National Institutes of Health, amelyhez támogatásért fordultak, nem különösebben lelkesedett az ötletért. Mielőtt az adófizetők pénzéből ennyit áldoznának egy soha nem igazolt elméletre, nekik kettőjüknek össze kellene gyűjteni bizonyos előzetes adatokat, bármit, ami arra utal, hogy az egész koncepció több puszta feltevésnél. Így tehát Nicholas némileg visszafogottabb elvárásokkal visszatért Framinghambe, és hozzálátott, hogy megtervezze az előzetes kutatást.

"Nem szeretnék dicsekedni – mondta nekem –, de nagyon kényes vagyok az adataimra. mindent tudnom kell róluk – hogyan gyűjtötték, ki gyűjtötte, és mi mit jelent." Kíváncsisága kielégítésére mindenkivel megpróbált találkozni, aki a framinghami szívvizsgálat adatgyűjtésében szerepelt. Eközben találkozott egyszer egy asszonnyal, aki beavatta néhány titokba.

Előhúzott egy zöld kartont, amelyen minden egyes résztvevő adatait rögzítették: "Itt vagy te, a lakóhelyed, a munkahelyed" – mutatott a szokásos demográfiai információkra. Majd egy másik oszlopra bökött: "Ezek pedig a testvéredre, a családtagjaidra és a legjobb barátaidra vonatkozó adatok."

Nicholas nem akart hinni a szemének. "Abban a pillanatban rájöttem: Úristen, a vizsgálathoz szükséges adatok mind megvannak nekik!"

A hagyományos felvételi eljárások nem terjedtek ki a barátok adataira. Ám a tervezett vizsgálat hosszú időtartama miatt a Framinghamben dolgozó orvosok aggódtak, hogy a résztvevők esetleg elköltöznek, análkül, hogy címet hagynának hátra. Úgy okoskodtak, hogy ilyenkor a legjobb barátaik ismerhetik elérhetőségüket, és ezért, pusztán a páciensek adatainak érdekében, elkezdték gondosan feljegyezni társadalmi kapcsolataikat is.

Nicholas és James egy másik vonatkozásban is szerencsésnek bizonyult. Amilyen kis város volt Framingham 1948-ban, a résztvevők barátainak, vagy a barátok barátainak nagy része véletlenségből szintén szerepelt az adatbázisban. Így végül nem volt szükségük az NH 25 millió dollárjára, análkül is ki tudták deríteni, hogy a betegségek az ismerősöket is érintik-e. Mindaz, amire Nicholasnak és Jamesnek szüksége volt az elmélet ellenőrzéséhez, rendelkezésükre állt a kartonokon.

Azt szerették volna, ha első vizsgálatuk meggyőzően sikerül, ezért olyan betegségre akartak koncentrálni, amelynek diagnózisa nem a betegek által önmagukon megfigyelt tünetekre támaszkodik. Végöl némi keresgélés után az elhízást választották. A diagnózishoz egyedül a testtömegindex (BMI) megmérésére volt szükség, amely az ember kilogrammban kifejezett súlya és méterben számított magassága négyzetének hányadosával fejezhető ki. A diganózis teljesen egyértelmű – a harminc kg/m² fölötti testtömegindexű ember elhízottnak, huszonöt kg/m² fölött pedig túlsúlyosnak számít. Ami még fontosabb, minden résztvevőt kétévente megmértek, ez pedig lehetővé tette a kutatók számára, hogy három évtizeden át kövessék a testsúly alakulását.

Az eredmények teljesen érthetetlenek voltak. Nicholas és James azt találta, hogy ha valamelyik barátunk elhízik, 57%-kal emelkedik annak kockázata, hogy a következő kettő-négy évben mi magunk is meghízunk. Ha pedig a legjobb barátunk kerekedik ki, az esély megháromszorozódik. Ebben az esetben az igazodás esélyei 171%-kal ugranak meg. gyakorlati szempontból tehát az elhízás éppoly ragályos, mint az influenza vagy az AIDS, társadalmi kapcsolatainkon keresztül emberről emberre terjed.

Ebből ijesztően egyszerű konklúzióra jutottak. Ha el akarjuk kerülni az elhízást, figyeljünk oda barátainkra! Ezt az eredményt azonban nem volt olyan könnyű megemészteni. Becslések szerint az amerikaiak 65%-a máris túlsúlyos, ami egy elképesztő, 127 milliós létszámot jelent, akik közül 60 millió kifejezetten elhízottnak számít. A kövér barátok ártanak az egészségnek és hasonló újságcímek sok embert megbántottak, így ezeket az eredményeket bosszúsággal fogadták – különösen, amikor a sajtó "elhízási kórokozóknak" és barátaik kockázati tényezőjének kezdte nevezni őket. Hamarosan telefonhívások, e-mailek és levelek áradata érkezett Nicholas és James címére, és nem mindegyik volt jóindulatú. Volt, aki úgy gondolta, hogy "ezek az egyetemi nagyokosok már megint beszívtak", amikor az eredményeket napvilágra hozták, mások úgy érveltek, hogy a vizsgálat alapvetően téves volt. "Szép kis hisztéria támadt. Mi csak be akartuk mutatni egymásnak az embereket, aztán félreállni" – emlékezik vissza Nicholas némi derültséggel.

Az eredmény rövidesen kulturális tényezővé vált, a palackból kiszabadult szellem saját életét kezdte élni. Egyre több poén utalt erre Jay Leno Esti show-jában, és William Shatner Boston Legal című sorozatában. Denny Crane azzal fenyegette meg elhízott beosztottját, hogy elbocsátja, mert egészségügyi kockázatot jelent számára. Azonban nem mindenki nevetett. Sokak hangulatát ragadta meg a New York Times egyik olvasójának megjegyzése: "Nagyon elszomorodtam a cikküktől. Biztos vagyok benne, hogy ezután kevesebb barátom lesz, amiért kövér vagyok."

A SZÖVEG FORRÁSA: Nyitott Könyvműhely, 2010