Orhan Pamuk: A nevem Piros (részlet)

Több nagy névhez hasonlítják. García Marqueznek azért egyénibb a stílusa. Kafka mélyebb és pontosabb. Ecónál viszont nagyságrendekkel izgalmasabb. Ilyen listán nem rossz a bronz. Ha olyan regényt olvasol, mint A nevem Piros, magad is szeretnél írni egy hasonlót.

ÉN, A SÁTÁN. Szeretem az olívaolajban sült pirospaprika illatát, a sima tengerre hulló hajnali esőket, egy nő pillanatnyi felbukkanását a nyitott ablakban, a csöndet, a gondolkodást és a türelmet. hiszek magamban, és többnyire hidegen hagy, hogy mit mondanak rólam. Ma azonban azért jöttem ebbe a kávézóba, hogy bizonyos pletykák, hazugságok és mendemondák miatt figyelmeztessem miniátor- és kalligráfustestvéreimet.

Tudom persze, hogy csak azért, mert én mondom, készek vagytok mindennek az ellenkezőjét hinni. De vagytok olyan okosok, hogy megérezzétek: az ellenkezője sem mindig igaz, és vagytok olyan érzékenyek, hogy ha nem ültök is fel minden szavamnak, érdeklődéssel fogtok hallgatni. Tudjátok, hogy a Koránban ötvenkétszer említett nevem a leggyakrabban előforduló nevek egyike?

Kezdjük is mindjárt a Koránnal. Minden igaz, amit ott írnak rólam. Tudnotok kell, hogy ezt a szerénység mondatja velem. Hiszen a stílusról is szó van. S nekem mindig fájdalmat okozott, hogy a Korán lebecsül. Ez a fájdalom az én életmódom, nem is vitatom.

Igen, Allah előttünk, angyalok előtt teremtette az embert. Aztán azt kívánta, hogy boruljunk le előtte. igen, ahogy A magaslatok szúra is írja, az összes angyal leborult, csak én tiltakoztam. Emlékeztettem arra, hogy Ádámot sárból, engem pedig - miképpen mindannyian tudjátok - magasabb rendű anyagból, a tűzből teremtettek. Nem borultam le az ember előtt, és ezért Allah önteltnek nevezett.

– Szállj le a paradicsomból! – mondta. – Nincs jogod itt hivalkodni.

– Engedd, hogy éljek a végítéletig, a halottak feltámadásáig – kértem.

Megengedte. Erre kijelentettem, hogy igyekszem a rosszra csábítani Ádám fajtáját, mert büntetésemnek ő az oka. Allah azt mondta, hogy mindazok a gyehennára kerülnek, akiket sikerül elcsábítanom. Ti is tudjátok, hogy ez történik, ehhez tehát nincs mit hozzátennem.

Egyesek szerint a hatalmas Allah és köztem szerződés köttetett, vagyis én segítek neki, hogy szolgáit próba alá vesse: megpróbálom rossz útra vinni őket. A jók jól határoznak, és nem hagyják el a jó utat; a rosszak viszont nem győzik le rossz természetüket, bűnbe esnek, hiszen ha mindenki a paradicsomba kerülne, senkit nem lehetne megfélemlíteni. A világ és az ország dolgait nem lehet kizárólag jósággal intézni; a rosszra éppolyan szükség van, mint a jóra, bűnre éppúgy, mint a jótettre. Allah rendje nekem köszönhetően és az ő engedélyével valósul meg (miért adott engedélyt, hogy éljek a végítélet napjáig?), ezért titkos fájdalmam, hogy rossznak minősítenek. ezt a logikát viszi végig Halládzs-i Manszúr vagy a híres Imám gazáli testvére, Ahmed Gazáli, mondván: mivel minden Allah tudtával és engedelmével történik, és az általam elkövetett bűnöket is ő engedélyezi, nincs rossz és jó; sőt odáig mennek, hogy arról beszélnek és írnak, miszerint én is Allah része vagyok.

Ezen esztelenek közül néhányat a könyveikkel együtt meg is égettek. Teljesen jogosan, hiszen természetes, hogy van jó és rossz, és mindannyiunk dolga, hogy a kettő között meghúzzuk a határt. Én – Isten őrizz – nem vagyok Allah, nem én ültettem az ostobaságaikat a fejükbe, ők maguk gondolták így.

Ezzel elérkeztem a második ellenvetésemhez: nem én vagyok a világon elkövetett összes bűn és rossz forrása. Nagyon sok ember az én biztatásom, csábításom vagy ösztökélésem nélkül, a saját szenvedélye, vágya, határozatlansága, aljassága, de legtöbbször a maga ostobasága miatt követ el bűnt. Amilyen ostobaság, hogy némely szúfik meg akarnak engem tisztítani minden rossztól, annyira ellenkezik a Koránnal, hogy minden rosszat az én számlámra írjanak. Nem én viszem a rosszba az összes zöldségárust, aki rohadt almát ad a vevőjének, az összes hazudós gyereket, a talpnyalókat, a szemérmetlen dolgokról álmodozó öregeket vagy a maszturbáló fiatalokat. Sőt e két utóbbiban a hatalmas Allah nem is talál olyan rosszat, ami miatt engem kellene emlegetni. Természetesen sokat teszek azért, hogy súlyos bűnöket kövessenek el az emberek; egyes hodzsák szerint azonban a nyitott szájjal ásítozók, a tüsszentők, sőt a szellentők is rám hallgatnak, ami világosan mutatja, hogy egyáltalán nem értenek engem.

Azt mondhatjátok, hogy nem baj, ha nem értenek, így még könnyebb félrevezetni őket. Így igaz. De hadd emlékeztessek arra, hogy bennem is van büszkeség. Éppen ez okozta a vitát a hatalmas Allah és énközöttem. Tízezernyi könyv írta már meg, hogy bármiféle alakot képes vagyok ölteni, az igazhitűeket is képes vagyok például csábító női alakban rossz útra vinni. De akkor mivel magyarázzák lépíró testvéreim, hogy még mindig szemölcsös arcú, girbegurba, szarvas és farkas teremtménynek ábrázolnak?

Fordította: Tasnádi Edit

A SZÖVEG FORRÁSA: Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007