Jane Goodall - Gail Hudson - Thane Mayard: Nálatok vannak még állatok?

A csimpánz is csak ember – nem is beszélve a többi állatról. 1963 – az évszám, amikor végképp elmosódik a határ ember és csimpánz között. 104 évvel Darwin egész világképünket felforgató könyve, A fajok eredete után a tanganyikai Gombe-patak Vadrezervátumban csimpánzokat tanulmányozó Jane Goodall ugyancsak világraszóló felfedezést tesz. Pedig 1960-ban csupán egy sátorral, néhány bádogtányérral, egy fületlen bögrével, valamint egy ütött-kopott látcsővel felszerelkezve érkezett a vadonba. (A mai kutatókat a műholdas térképezés módszere, az endokrinológia és a molekuláris genetika is segítik.) Rövidesen megfigyeli, hogy a rezervátumban élő csimpánzok növények szárával piszkálják ki a termeszeket, a leveleket pedig szivaccsá gyúrják össze. A csimpánz eszközt készít és használ!

2010, Pécs. A Gombe 50 Tour egyik állomásaként az új Tudásközpont szűknek bizonyult konferenciatermében – a lépcsőkön is állnak – Jane Goodall átvonul a tapsoló közönségen,  helyet foglal az emelvényen, s elhelyezi az asztalon a mindenhová magával hurcolt plüssmajmát. Már 1986-ban befejezte a terepmunkát, azóta az év 300 napján utazik, előadásokat tart, támogatásokért kilincsel, állatvédőkkel találkozik. A pécsi előadáson egy órába sűríti az elmúlt ötven évet, majd legalább ennyi ideig dedikálja azt a könyvet, amelyben világjárásának éveit foglalja össze, más állatfajokkal foglalkozó tudósok erőfeszítései előtt tiszteleg, s mivel alig több, mint 400 oldal, vázlatosra sikerül...

Amikor átnyújtja a dedikált könyvet, apró szemével, mely a csimpánzokéhoz hasonlóan sötéten ragyog és meghökkentően kifejező, néhány másodpercig fürkészi a leendő olvasót. Olyan érzés, mintha egy állat mérlegelné, hogy megbízhat-e az idegenben. Aztán elmosolyodik.

"George és Tex románca

George Archibald egész életét a darvaknak szentelte – az összes darufajnak. Komoly szerepe volt a lármás darvak megmaradásában is – méghozzá nemcsak a szó hétköznapi értelmében. Mint egy bájos történetből kiderült, valamikor gyengéd szálak fűzték egy Tex nevű tojóhoz.

Tex 1966-ban, a San Antonió-i állatkertben bújt ki a tojásból. Emberek nevelték fel, és hozzájuk fűzte a legerősebb kötelék. Ritka és becses madár volt értékes génekkel, ezért feltétlenül szaporodnia kellett volna. Igen ám, de egy évtizedig hiába próbálták összehozni különféle jóvágású daru urakkal, mert Texnek jobban tetszettek az emberek, azok közül is a kaukázusi rasszhoz tartozó férfiak. George tudta, hogy a darvaknál az embrekhez fűződő szoros kötelék ellenére is el lehet érni, hogy tojjanak, ezért önként vállalkozott rá, hogy Tex széptevője legyen.

1976 tavaszán Tex megérkezett az ICF-hez, ahol addigra már elkészítették a – nem éppen szokványos – pár nászi lakosztályát. Tex oldalán volt két vödör – az egyikben víz, a másikban ízletes darutáp. A George által elfoglalt terület berendezése egy ágyból, egy asztalból és egy írógépből állt. A nap nagy részében Tex odaállt George mellé, és csendben figyelte, de ő maga is igényelte a törődést.

A darvak násztánca egy jellegzetes hajlongásokból, ugrásokból, szökellésekből álló mozdulatsor, amelyet időnként különböző tárgyak feldobásával tesznek még izgalmasabbá. George szorosabbra akarta fűzni a viszonyukat, ezért az első hónapokban naponta többször is részt vett Tex bonyolult mutatványában.

Udvarlását siker koronázta. A következő tavaszon Tex megtojta első – sajnos a mesterséges megtermékenyítés ellenére terméketlen – tojását. Folytatni kellett az udvarlást. A rákövetkező évben a tojással már nem volt semmi baj, de George nagyon csalódott volt, amikor a fióka nem tudott kibújni a tojásból és elpusztult. Ezután George-ot három évre Kínába szólította a munkája,  ezért mások vállalták a széptevő szerepét, de Tex nem tojt egyetlen tojást sem.

- 1982 tavaszán tettem egy utolsó próbát Texszel – mesélte George. – Hat hétig vele töltöttem minden percemet.

Tex végül tojt, és a fióka is szerencsésen felnevelkedett. A kis daru az Ejha nevet kapta.

Három héttel később George-ot meghívták egy beszélgetős tévéműsorba. Az adás előtt tudta meg, ogy Texet megölték a mosómedvék. A rátörő szomorúság ellenére George fellépett a műsorban, és miután elmesélte udvarlásának történetét, a huszonkétmillió nézővel megosztotta a rossz hírt is.

- A stúdió közönsége elnémult, és az egész országot megdöbbentette a bejelentés – mesélte George. – Tex története és halála ráirányította a nemzet figyelmét a veszélyeztetett állatfajokra.

Ejha élte világát és összejött egy csinos lármás daru tojóval. Számos utódját telepítették vissza a természetbe, így Tex génjei tovább élnek a fogságban tenyésztett és a visszahonosított darvak körében is." 

Fordította: Kelemen László

A SZÖVEG FORRÁSA: Nyitott Könyvműhely, 2010