Beszélgetés Varró Dániellel Pécsett, a Leőwey Gimnáziumban 2009. febr. 18-án

Amikor beléptünk a Leőwey dísztermébe, mindketten visszahőköltünk egy pillanatra: "Mi lesz itt, Rolling Stones koncert?" Csak a csilláron nem lógtak. Dániellel akkor már három órája beszélgettünk, a pályaudvartól egy étteremig, onnan a Sétatéren át az iskoláig, és sikerült úgy intézni, hogy csak egyetlen olyan kérdést tettem fel, amit később a hivatalos beszélgetésben is. Nem is válaszolt rá olyan flottul, mint elsőre... Az összes többi kérdésre viszont igen, hiába riogattak azzal, hogy Varró Dániel briliáns rímeket farag ugyan, élőszóban alig húzok majd ki belőle valamit. Nyökög, mint azt ő maga írja egyik versében. Hiába óvtak tőle, A hónap könyve sorozatunkat fel kellett dobni valamivel, hát meghívtunk egy Húzónevet. (A hónap könyve arról szólt, amíg létezett, hogy a diákok havonta elolvastak egy nem a kötelező olvasmányok közé tartozó könyvet, és az ajánló tanár értékelte az erről készült beszámolókat.)

Két válasza volt, ami azóta is megragadt minden jelenlévőben: keresetét egy "felkapott"  magyar költő pókerezéssel egészíti ki manapság, és hogy készülőfélben van egy írása  - nem az Akinek a lába hatos gyerekkönyv, egy "komolyabb" munka.