Tóth Árpád: Duruzsoló tűznél

Mint messzi China földjén vasúti bús karambol,
Ujságban furcsa hír csak, s nem tépi idegem,

Mert tán nem is való, oly messzi s idegen,

Úgy rémlik most az élet, amely röpül és rombol...

Emlékek látogatnak szelíd gyermekkoromból,

Tünődöm tűnt szobákon, szavakon, szíveken;

Emlék! sok drága szénrajz avatag íveken,

Szénnel a múlt üszkéből, finom porló koromból...

Duzzadva kél a hold künn az alvó, halvány dombról,

S ragyogva leng túl minden vak földi sokadalmon:

Zűrös vásár fölött szép, elszabadult ballon!

Nézem, s tünődő, álmos mosolyom kérdi: vajjon

A tűz duruzsol-e, vagy bánatomat hallom,
Mely karmait bevonta szivemben, és dorombol...