George Bernard Shaw: Ember és felsőbbrendű ember (részlet)

Egy könyv művészi értékét nem a benne hirdetett nézetek határozzák meg, hanem az a tény, hogy az írónak vannak nézetei. (...) Akinek nincs mondanivalója, nincs stílusa és nem is lehet; akinek van mondanivalója, annál a stílus hatásfokát az szabja meg, milyen súlyos a mondanivaló, és mennyire biztos az illető a maga igazában. Amit mond, meg lehet cáfolni, a stílus azonban megmarad. Darwin éppúgy nem döntötte meg Jób vagy Händel stílusát, mint ahogy Luther Márton sem a Giottóét. Előbb-utóbb minden állítást megcáfolnak, úgyhogy a világ tele van művészeti kövületek nagyszerű hordalékával, amelyben már nyoma sincs semmi kézzelfoghatóan hiteles tartalomnak, a forma azonban még mindig gyönyörű.

Ez az oka, hogy a régi mesterek úgy lepipálják azokat az újakat, akik csak széplelkek. A Királyi Akadémia tagja azt hiszi, festhet a Giotto stílusában Giotto hite nélkül, s ráadásul még ki is javítja távlati hibáit. Az irodalmár azt hiszi, elsajátíthatja Bunyan vagy Shakespeare stílusát, Bunyan meggyőződése vagy Shakespeare éleslátása nélkül...

Fordította: Hevesi Sándor

A SZÖVEG FORRÁSA: Révai Irodalmi Intézet, 1919