Walter Isaacson: Steve Jobs (részlet)
Kagyló,
jégkocka és napraforgó. Jobsnak és Jony Ive-nak köszönhetően az iMac
1998-as bevezetésétől fogva a csábító formaterv minden Apple-számítógép
elengedhetetlen velejárója. Készült laptop, amely úgy nézett ki, mint
egy narancssárga tengeri kagyló, és olyan professzionális asztali
számítógép, amely leginkább zen jégkockára emlékeztetett. Ahogy a
ruhásszekrény aljában a sok év múlva felfedezett buggyos nadrág, ezek a
modellek is jobban néztek ki annak idején, mint most. Mai szemmel
látszik, hogy alkotóik formatervezés iránti szeretete néha már egy
kicsit talán túlzó volt. De emiatt voltak az Apple termékei mások, és ez
elegendő publicitást generált ahhoz, hogy a cég életben maradjon a
Windows-alapú gépek világában.
A
Power Mac G4 Cube számítógépet 2000-ben hozták forgalomba, és olyan
különlegesre sikerült, hogy a New York-i Modern Művészetek Múzeumában is
kiállították. A 13 cm élhosszúságú tökéletes kocka formájú gép nem volt
nagyobb, mint egy zsebkendős doboz. Jobs esztétikai érzékének ékes
példája: az egyszerűség eredményezi a kifinomultságot. Nem csúfították
gombok a külsejét, a tálcás CD-meghajtó helyett is a szolid tálca
nélküli megoldást választották. Az eredeti Macintoshoz hasonlóan ebben
sem volt ventilátor. Tiszta zen. "Ha megpillantasz valamit, aminek ilyen
nagy gondot fordítottak a külsejére, azt gondolod: "Biztosan gondosan
készítették el a belsejét is" – nyilatkozta a Newsweeknek Jobs. – Nálunk a fejlődés a felesleges dolgok eltávolítását jelenti."
A
G4 Cube szinte már visszafogottságával volt hivalkodó. Nagy
teljesítményű számítógép volt. De nem lett sikeres. Eredetileg
csúcskategóriás asztali számítógépnek tervezték, de Jobs szerette volna – ahogy minden más termékük esetében is –,
hogy tömegtermék legyen belőle. A Cube egyik piacot sem szolgálta ki
igazán. A hétköznapi üzletembereknek nem hiányzott egy ékszerszerű
szobor az asztalukról, a tömegcikkek vásárlóinak pedig nem ért kétszer
annyit, mint egy sima asztali számítógép.
Jobs
előrejelzése az volt, hogy az Apple 200 ezer Cube-ot fog eladni
negyedévenként. Az első negyedévben ennek a tervnek körülbelül a fele
valósult meg, a következőben pedig kevesebb mint 30 ezer darab fogyott.
Jobs később elismerte, hogy túldizájnolta és túlárazta, ahogy annak
idején a NeXT számítógépét is. Szép lassan azért megtanulta a leckét.
Amikor olyan eszközöket készítettek, mint az iPod, odafigyelt a
költségekre és hajlandó volt engedményeket tenni, hogy azok időre
elkészüljenek és beleférjenek a költségvetésbe.
A
Cube várakozáson aluli fogyása is közrejátszott abban, hogy az Apple
csapnivaló bevételi adatokkal zárta 2000 szeptemberét. Ezzel
párhuzamosan a dotkomlufi kezdett leengedni, az Apple oktatási piaca
pedig mélyrepülésben volt. A vállalat 60 dollár fölötti értéken is járt
részvényei egy nap alatt 50%-ot zuhantak, és december elejére 15 dollár
alá süllyedtek.
De még ez sem tántorította el Jobsot, hogy továbbra is egyedi – sőt néha kifejezetten szemet bántó –
formatervekkel rukkoljon elő. Amikor a lapos képernyők ára elérhető
szintre csökkent, úgy döntött, ideje lecserélni az iMacet, az áttetsző
színű asztali számtógépet, amely olyan volt, mintha a Jetson családból került volna világunkba. Ive
egy meglepően sablonos modellel állt elő. A számítógép belső
tartozékait a lapos képernyő hátához erősítették. Jobsnak nem tetszett.
Ahogy gyakran tette mind a Pixarnál, mind az Apple-nél, behúzta a
fékeket, hogy újragondolják a dizájnt. Úgy érezte, nem elég letisztult.
"Minek a lapos képernyő, ha aztán meg minden mást a hátára erősítünk? – kérdezte Ive-tól. – Hagynunk kell, hogy a gép minden eleme hű legyen saját magához."
Jobs
aznap korábban ment haza, hogy valamilyen megoldáson törje a fejét,
majd áthívta magához Ive-ot. A kertben járkáltak a napraforgók között,
amelyeket Jobs felesége ültetett. "Minden évben valamilyen vad ötletet
valósítok meg a kertben, és akkor éppen napraforgót ültettem, sőt
kialakítottam egy bunkert is napraforgókból a gyerekeknek – emlékezett vissza. –
Jony és Steve a formatervezési problémán agyaltak, amikor Jony
felvetette, hogy mi lenne, ha a képernyő elválna az alaptól, akár egy
napraforgó tányérja? Izgalomba jött, és elkezdett skiccelni." Ive
szerette, ha a tervei valamilyen mögöttes tartalommal bírnak. Ebben az
esetben a napraforgó a lapos képernyő mozgékonyságát és teljesítményét
szimbolizálja. Mindig a napra tör.
Ive
új tervében a Mac monitorja mozgatható krómnyakkal kapcsolódott a gép
többi részéhez. Nemcsak napraforgóra emlékeztetett, de eszünkbe
juttathatta a pimasz kis Luxo lámpát is. Tényleg benne volt John
Lasseter első Pixarnál készített rövidfilmje főszereplőjének, Luxo
Jr.-nak a személyisége is. Az Apple sok formatervre jegyeztetett be
szabadalmi jogot. Ezek a legtöbb esetben Ive nevéhez fűződtek, de az
egyik beadványon – "egy bázisból és egy hozzá kapcsolódó, mozgatható lapos képernyőből álló számítógéprendszerre" – Jobs magát jelölte meg elsődleges feltalálónak.
Így
utólag visszatekintve az Apple egyik-másik Macintosh formatervezésénél
talán egy kicsit túlzásba esett. A többi számítógépgyártó viszont éppen a
másik véglet volt. Az ember azt várná, hogy az iparág innovatív legyen,
helyette azonban igénytelenül megtervezett, egyforma számítógépházakat
lehetett látni. Néhány – új színekkel vagy formákkal próbálkozó –
balul elsült kísérlet után az olyan cégek, mint a Dell, a Compaq vagy a
HP szimplán árucikknek tekintették a számítógépeket, kiszervezték a
gyártásukat és csak árban versenyeztek. Merész dizájnjával és olyan új
és őrülten jó alkalmazásaival, mint az iTunes és az iMovie, az Apple
volt az egyetlen cég, ahol volt innováció.
A szövegrészletet fordította: Stern Gábor
A SZÖVEG FORRÁSA: HVG Könyvek, 2011
Megjegyzések
Megjegyzés küldése