Varró Dániel: Ki elmúlt huszonegy

Ki elmúlt huszonegy, az már sosem lesz
kevesebb annál, mint amennyi most,
azt már nem éri körbe holmi mamlasz,
és édesebb a csókja, mint a must,

huszonegy év alatt hiába száradt
arcán kesernyés tócsaként a könny,
mégiscsak csiklandós a lábaszára,
s minden szavában ott lapít a gúny.



Ki elmúlt huszonegy, az már a csendet
szereti jobban, nem az összecsengő
rímek zaját. Annak szonett a múlt.

Ki elmúlt huszonegy, az szép momentán,
a gomblukában rózsaszín krizantém,
és tollhegyén rossz rímként csüng a hold.