Ady Endre: Menjünk vissza Ázsiába
„...Néznek bennünket kultúrnépek. Látják
képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa
közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk
vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni
kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett
dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy
népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk. Mi lesz
ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, s nem handlézsidó,
mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy
kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna. Legyünk ez egyszer
számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk
kellemetlenül igazmondó demokratákat. Vadászunk, halászunk, verjük a csöndes
hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezredéves álomról.
Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút, meg
ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal,
fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal,
versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!…”
(Nagyváradi Napló - 1902.
január 31. - http://mek.oszk.hu/05500/05551/html/adypr0183.html)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése